Összetartozás

Életünk egy szép regény lenne,
ha most én könyvet írnék róla.
Egyik lap színes, másik szürke volna,
a napok szépek, olykor fájóak voltak.

Az élet sokszor tövisként szúrt,
máskor simogatott, mint a szellő.
Mindent elsöprő nagy szerelemből
mélységes, átölelő szeretet lett.

Ha reggel kinyitom szememet,
láthatom arcodat, mosolyogsz.
Szép barna szemed rám néz,
ilyenkor mosoly ül az arcodon.

Ha fáj az élet, én kezedet fogom,
eszedbe jutnak azok a szép napok,
amit színesre festett boldogságunk,
amit a sors nekünk szánt és adott.

Életünk végén számot vetve
elmondhatjuk, szép kaland volt.
Fájó sebeink hegesek, de miénk.
Utunk rózsával volt kirakva.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.