BIZTOS NYUGTALANSÁG

A biztos nyugtalanság völgyében élünk
most, már két év óta.
Tömörített, felesleges félelemkeltés,
acsarkodó, egymást gondig szapulgató,
ócska propaganda-hadjáratok hirdetnek
olcsón megfizethető gyógymódokat,
silány minőségű vakcina-mintákat,
s a legtöbben, kik még határozott
akarattal bizakodni akartak
a megtűrt túlélhetőség ígéretében,
akár a legyek gyorsítva elhullanak.
– Felhők vékony résein rajzolgatnak
csupán átmeneti napfényt házfalakra,
utcarészletekre.

A Lét felszabadító szükségletére rögtön rátelepszik,
mint az ártani vágyó féreg a kísértő,
baljóslatú árnyak lomha, másnapos tehéncsordája.
Patajuk érzékelhető lábnyomokat
hagy egy-egy emberéleten.
A biztos nyugtalanság évei
már-már megnyugtatóbbak,
mint a sokszámba ment hazug ígéret,
hogy hozzávetőlegesen
még ennyi és ennyi időt muszájból,
önfeláldozón karanténok ketrecei közé
szorítva eltölteni kell.

Már csak a békéltető,
kósza álom lebegett szépített,
idillikus vágyképekkel,
s nyújthat kellő nyugodalmat
az elesetteknek,
s reményvesztettek táborának.

A Lét ár-apálya még most is mozgat, fáraszt.
Nem örülhetünk szabadon
az évszakok játszi változásának.
Hol remegő kezekkel kapaszkodnánk
gyertyaoltogató reménybe,
hol belenyugszunk a Végességbe.

Settenkedő, lopakodó lépteivel
az éjszaka még így is váratlan meglepetéseket okozhat.
Közelítnek óvatosan mindenki évei felé
a mohón rabló évek,
hogy megfosszák, s zsákban vigyék el
a szilánkosra repedezett bizakodást,
ami még velünk maradt.
Forog mindenkivel a centrifuga.
Ellenlétben ébredünk
s alszunk el mostanság akaratlanul!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.