Arcok álarcban

Az embernek sok az arca,
Nem látszik a belső harca.
Elrejtett belső világ egy könnyes mosolyon át,
Könnyes mosolyon át.

Vihar dúl bennünk,
De arcunkra ki nem tesszük.
Bármekkora is a baj,
A mosoly sok mindent takar.

Szívünkben rejtőző bánat,
Görbület az ajkunkra szállhat.
Színészek vagyunk mi is,
Arcunkon sok minden játszik.

Fájdalmakon–örömökön át,
Az álarc csipkéjén lát.
Színpadon állunk az életünkben,
Arcunkon mimika rezzen.

Egy önfeledt nevetés, egy kedves kacaj,
Lehull a lelkünkről a szomorúság fátyla
Boldogságos kacaj ül szánkra.

Hangosvers:

Hozzászólások (3 darab)