Forgás

Lüktet a vénán át egy hang,
nem csitul, egyre zakatol hangosan,
befoghatod füled, mégis hallod,
szíved sikolyát el nem hallgattathatod.

Csak dübörög végig benned,
a fájdalmat minden dobbanásban érzed,
életet követel még gyenge tested,
fáradt lelked már csak halált kérlel.

Könyörögsz a felejtésért, megváltásért,
hogy eltompuljon benned a világ fénye,
de testedben tovább forog forró véred,
nem oltsa érzelmeid a tudatos kényszer.

Hangosabb benned a magány, az idő megáll,
elnyomhatatlanul benned a szerelem kiált!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.