Emlékeztem

Márkus Katalin/Kata/

Mezei útnak porában
biz' mezítláb sétáltam,
amikor ebédet vittem
az édesapámnak.

Fonott kosárkában,
volt finom pogácsa,
kicsi csuporból leves
csöppent az út porába.

Apám örült, ha mentem,
megsimogatta fejemet,
jó, hogy jöttél, Katám,
bizony már éheztem.

Míg ette az ebédet
szeretettel néztem.
Mindenről csacsogtam,
Ő hagyta, hogy beszéljek.

Hazaúton nem siettem,
madaraknak énekeltem,
virágkoszorút fontam,
ilyen volt gyermeki életem.

Hozzászólások (9 darab)

Márkus Katalin/Kata/ ◆ (2026.03.23. 22:59)

@Soósné Balassa Eszter: Köszönöm szépen.❤️

Soósné Balassa Eszter 💠 (2026.03.23. 22:44)

De szép emlékeket hoztál vissza! Szeretettel gratulálok kedves Katalin! ❤️

Márkus Katalin/Kata/ ◆ (2026.03.09. 18:15)

@Magdus Melinda: Akkor olyan természetes volt, hogy ebédet vittünk a mezőre, vagy a szőlőbe. Attól függ hol dolgoztak.
Köszönöm hozzászólásodat.❤️
Szeretettel: Kata

Magdus Melinda (2026.03.09. 06:42)

Kedves Kata!
Szép verset írtál gyermekkori emlékedről. Bennem is emlékeket idézett elő. Ugyanígy hordtam a vacsorát apámnak, csak én a gyár hátsó kapujához.
Szeretettel gratulálok hozzá!❤️

Márkus Katalin/Kata/ ◆ (2026.03.08. 18:56)

@Kurucz Árpád: Köszönöm szépen.🙂

Brigitta (2026.03.08. 10:22)