Emlékszem örökre

Feledhetetlen emlék éjjeli árnyéka,
egy csendes dallam ringató játéka,
amit féltve őrzök még magamban,
mélyen a csontjaimba zárva.

A szívem miatta mindig megreped,
hirtelen, szaggatott repedés sercen,
amikor a reggeli fény felbukkan,
könny áztatott párnámat markolva.

De ha a pillanatok siető folyója
valaha is visszafelé folyhatna,
csak egyetlen lélegzetvételre,
keresném újra azokat a perceket.

Az édes, keserű fonódó pillanatokat,
most mellkasom legmélyén laknak,
csak sötétben látogatnak meg,
amikor a világ csendje van velem.

Illatokat, mosolyokat idéz fel,
amelyekről azt hittem, hogy eltűntek,
egy érintés szellemét a bőrömön,
a karok melegét, szoros kötelékként.

Csendes, éjszakai lidérces megidézés,
beterít a titkos fájdalmas veszteség,
tovább kúszik éjszaka bőrömre,
egy elveszett szerelem emléke örökre.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.