LÁZAS IRÁNYOK VONATKOZTATOTTSÁGA

Tasi83

Falak közt még egyre
csak mintha mindenki
tapogatná a lázas hiányt;
szomorúságok helyszíne
rendre kicsapódik.
Mert ellentétes irányok keletkeznek,
melyek tévutakra sarkallnak,
majd visznek.

Lelki omlások előkészületeit
lehet precíz pontossággal
megfigyelni, nem csupán
krokodilkönnyezések által
– de ha mondjuk kivételesen
valaki segítséget kér.

Zavart keltő kilendülések
között megméretik,
akár mérlegserpenyőkben
a belső lélek tudatalattija;
értelmüket vesztett,
titkos Morze-jeleket
hamar érvényüket veszthetik,
ha csupán tengnek-lengnek
a légüres térben,
mert sistergések emésztik
önmagukat is szüntelen.

Álomképek egyre kapkodó
szívverésébe öntudatlan
beleütközik még
az ébrenalvók tábora is;
felesleges minden
megmagyarázni szándékozó beszéd.

Napkelte s napnyugta között
hol maradnak a vékony
sugárcsíksávok,
melyek aprócska repedésekként
világítanak az idő falai között?!

Most mégis arcok, mozzanatok,
gesztusok készenlétszerűen
frissek s egészségesek,
mintha csak percekként
varrták volna fel őket.
Az örökösen holnapokban
gondolkodó vonatkoztatottságok
sorozatát sem érthetjük
józan paraszti ésszel,
ha nincs, aki részletekig
elmagyarázná.

Eszelős nekifutás,
mániákus igyekvő
szorgalom, mely
zsigerileg kikészíti
a modernitásba belegebedt embert;
aztán csikorgó lassulásként
rászakadhat még a gátszerű,
tudatos elmúlás is,
melyet születéstől kezdve
babusgatva hordozott.