Színpad
Buglyó Juliánna
Az elszunnyadt lámpák
tarka fényözönben áramlanak vissza
a díszletek körül
a várakozó csend pillanata után
mozgalmassá változik a színpad
zene felszabadításában
jönnek-mennek a színészek
hintik a poénokat az élet zavarairól
a csipkelődésekkel szemben most
kacagás, tapsáradat igazol vissza
lenyugszik a test kishitű rezgése
gondolatok a térre fókuszálnak
feledésbe merül a napi nehézség
csak a jelen, a perc számít
lélekben beteljesül a vágy
erőt merít belőle napokig
tarka fényözönben áramlanak vissza
a díszletek körül
a várakozó csend pillanata után
mozgalmassá változik a színpad
zene felszabadításában
jönnek-mennek a színészek
hintik a poénokat az élet zavarairól
a csipkelődésekkel szemben most
kacagás, tapsáradat igazol vissza
lenyugszik a test kishitű rezgése
gondolatok a térre fókuszálnak
feledésbe merül a napi nehézség
csak a jelen, a perc számít
lélekben beteljesül a vágy
erőt merít belőle napokig
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Művészet témájú versek közül: