Kedvesem

Csendes szobámban írok most neked,
hol gyertyalángnál feldereng neved.
Mint dús folyó, mely zord hegyek közt fut,
háborgó lelkem szava oly feldúlt.
Szívem zokog, s rá néma éj felel,
minden sóhajom csak téged keres.
Arcod dereng, mint hajnali sugár,
s könnyeim közt mosolyognom muszáj.
Mert messze jársz, e láng hazavezet,
benne vágyam utat neked jelez.
Hát siess hozzám, szívem megbocsát,
befejezheted a kalandozást.
Hisz sorsunk már rég egybefonódott,
idő múltán gyönggyé csiszolódott.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.