Én vagyok a rezgés, a csend szívverése, Egy láthatatlan hullám, az idő zenéje. Szétáradok mindenhol, hol életnek szabad, Bennem dobban az élet, méhemből virág fakad.Tovább olvasom…
A csend mögött sokszor ott a néma kiáltás, A csend mögött a vitából való kiszállás. A csend mögött sokszor íratlan szavak sírnak, A csend mögött a hangok nagy jelentőséggel bírnak.Tovább olvasom…
Hordtuk a port, s a zajt, mint nehéz láncot, S a falak közt jártunk félszeg, vak táncot. De most a csendet oltárra emeljük, S a házunk lelkét újra megleljük.Tovább olvasom…
fűben fekvő csend lassan vándorló felhők – tudják a nevem ☁️Tovább olvasom…
Csend ölelt körül. S élveztem a csendet. Körbefont, dédelgetett. A nyugalom, a rend és a biztonság melengetett. Évekig, évtizedekig tartott e folyamat.Tovább olvasom…
Egy gyertya lángja remeg az idő peremén, „születésnap” halk ünnep az elmúlás tengerén. Nevetésünk még visszhangzik a falak között, de a csend már lassan közénk költözött.Tovább olvasom…
Álomvilág, egy igazi csoda, Bolyongó lelkem békés otthona. Ide térek vissza, ha fáradt vagyok, Életre keltenek a néma sorok.Tovább olvasom…
Sort alkotnak a szavak, Utánuk tán üres csend marad. Érzéseim világa kel életre, Szavaimnak végtelen térképében.Tovább olvasom…