Ránk omlott az ég, s a szél zokogva lehelt, Folyó mélyén csillag hullt, s megpihent. A tatár vas az alkony szívét tépte, Isten arca némán hullt a mélybe.Tovább olvasom…
Hála ring bennem, mint hajnal a dombok fölött, arany szálakkal érkezik hozzám, megsimítja a vállamat.Tovább olvasom…
Fehér galamb száll fenn a magasban, Lassan emelkedik, mégis biztosan, Mintha az ég kérné Őt halkan, Titokban, mégis szabadon.Tovább olvasom…
Vöröslő vulkán prüszkölő orma, sötétlő ég csillagait karcolja, mintha maga is fekete eget fújna, az amúgy is zord kartonpapírra,Tovább olvasom…
Hiányzik, hogy hozzám érjen mindenhol, Hiányzik, hogy mellettem legyen, Hiányzik, hogy érezzem az illatát, Hiányzik, hogy folyton beszéljen.Tovább olvasom…
A fény ma rátok hajol az égből, mint áldott csönd egy templomi zenéből. Szívetek összefonódik, mint két kéz, mely hűséget ígér – szelíden és mélyen.Tovább olvasom…
Nézem a szép kéklő eget, Tovaúszó kis felhőket, Elmerengek régmúltamon, Rohannak az évek bizony.Tovább olvasom…
Valahol ég és föld között lebegek, Magával ragadtak földöntúli érzetek, Sebesen szálló felhőn könnyű-szárnyú a lég, Szétterülök rajtuk, lépésenként emelkedek.Tovább olvasom…