Az ég ma szűk. Szürke, csapzott, mint az el nem mondott szó. Alatta megyek,Tovább olvasom…
Most a fekete fellegek földig érnek, mint hajat a sapka, teljesen befednek. A mennydörgések falakat remegtetnek, benne cikkcakkban villámok keringenek.Tovább olvasom…
Előttem a tábla. Nem játék már. Évek állnak rajta sorban, az idő nem áll. Emberek, döntések, kimondatlan szavak, mind ott felejtve egy mezőn, mozdulatlan.Tovább olvasom…
Ne vegyétek el a gyerekektől az óvodát, és ne adjatok helyette romok közt félelem otthonát!Tovább olvasom…
Hiábavaló remény lenne, ami most kitölti a szívem? Szeretlek téged, s lopott perceink alatt azt érzem: Te sem vagy közömbös velem. Vagy csak remélem? Nem tudom, mert még nem osztottad meg velem.Tovább olvasom…
Van számodra egy ajándékom, de picit azért félek, Nem tudom, neked is értékes-e a versbe bújt lélek. Verseimben benne élek, ott van minden érzelem, S ha olykor csak átmeneti is, de ezeket átéltem.Tovább olvasom…
A hely ahol élek. Éjszaka, sötétben villódzó kósza fények. Éljek a ténynek, Ha itt minden így marad a sötétséget látom igaz jövőképnek.Tovább olvasom…
Hiába küszköd, fárad karom szüntelen. Ez bezárt, rab világ, át nem léphetem.Tovább olvasom…