A reggeli, könnyed nyárias szellő, mintha máris megbontaná hóhérunk kötelét; hétköznapokra lépnekTovább olvasom…
Múló rosszullétnek indult immár, mindenért megokulni, önhibákon kívül, mikor néma cinkosokkéntTovább olvasom…
Minden korban ez a láthatatlanságig kifeszített, merev, zuhanó repülés, melybe az ember önkéntelen,Tovább olvasom…
A nyári bimbózó romantikus reggel, akár egy színes fátyol, most még tigriscsíkokra szakad; szálasan foszlik el önmagárólTovább olvasom…
Görcsök közt tétován fetrengő őszi évszak-hullás; élet s halál közt félúton újból s újból elragadhatnak.Tovább olvasom…
Egy adott civilizáció plasztik-műtétjei már oly összkomfortos otthonossággal bírnak itt lent,Tovább olvasom…
Vakvágányra rendeltetett egyénieskedő záradék az elismerhetetlenség kisstílű stílusjegyeit mutogatva,Tovább olvasom…
Mintha immár egyszerű természeti jelenséggé vált volna a véletlenszerű meghibásodás is;Tovább olvasom…