Az idő kerekét kitámassza a szél Egy édes pillanatban csak rólunk mesél Emlékek sokasága vállamat érinti Szeretnék egy kicsit még emlékezni.Tovább olvasom…
A nap sugara átszűrődik a fák lombján. A fák hűvösében pihennek ők ketten, nagymama és kicsi lány unokája Édua. Aztán indulnak a mezőre virágot szedni.Tovább olvasom…
Nagymama barázdái arcán mint térkép, sok évszakot bejárva, már sok történetet suttog ujjhegyeinek mozdulatában.Tovább olvasom…
Rózsafüzérrel kezemben Könyörgő szavam szemezgetem Miért van ilyen sok szenvedés? Magamban kérdezgetemTovább olvasom…
Míg anya a párnát hímezte, mama libák tollát fosztotta. Ha elkészül – mondták –, tiéd lesz hozományba.Tovább olvasom…
A nő a hajnal első fénye, beragyog mindent, a lénye, meleg ölelés egy hűvös estén, otthon, ahová mindig visszatérsz.Tovább olvasom…
Porcelánbaba arca, csak virít hófehéren, aranymáz csillog rajta virágfüzér körbefonja.Tovább olvasom…
A nagymama nagymamaként szeret. Most nem ő a szülő, ő szeme helyett, szívével néz gyermeke gyermekére. Szíve szeretettel, szeme könnyel telve.Tovább olvasom…