Szürke, januári nap A vasútállomásra igyekszem Még a hideg eső is rákezd, Ráveszi az embert, hogy siessenTovább olvasom…
ezressével „n” mércével cselszövik a törvénytTovább olvasom…
Egy régi kép visszarepít a múltba, hó borít be teret, utcát a városban. Dermesztően fagyos, metsző a hideg, egy ember a téren át éppen fát cipel.Tovább olvasom…
A pitymallat még bélyegét sem mutatta, már a fateknőben odaadóan dagasztott. A heti kenyértésztát most táncoltatta, körötte a fáradó teste párája pangott.Tovább olvasom…
Az utca havas, csendes és hideg, egy ember kuporog a fal mellett. Olyan apróra húzza össze magát, hogy észre se vedd nyomorúságát.Tovább olvasom…
Külvárosi alkonyatban kopott felöltőmben óvatos lépésekkel rovom a kihalt utcákat,Tovább olvasom…
Ha keserves is lett a sorsod, ha a földi élet lett a poklod. Ha sírás fojtogatja a torkod, ha szegényes lett a kosztod.Tovább olvasom…
Sohasem fogom megérteni, miért szenvednek gyermekek. Félelemtől reszkető kisfiúk, lányok, gondtalanul kellene élni világuk.Tovább olvasom…