Ha beköszönt a sötét éjszaka, Rám telepszik a csend. Elmémnek megszólal halk szava, S eltűnik benne a rend.Tovább olvasom…
Tavaszt hirdet a nap és az éj, A levegőben mélyeket sóhajt a szél. A változás illata kíséri a fényt,Tovább olvasom…
Kicsiny kis testem Parányi, mint a por Elcsendesedik, ha a vihar tombol.Tovább olvasom…
Szél fésüli aranyló rét fodrát, nap csókol friss százszorszép-arcokat, mezőn át teker a lány kacagva, kerék dalol alatta boldogan.Tovább olvasom…
Tarka mezők lágyan ringó virága, Zöld pázsitos út, ami oda vezetett. Hajamat a szél borzolja kócosra, Lenge ruhámat lágy szellő simítja.Tovább olvasom…
Ránk omlott az ég, s a szél zokogva lehelt, Folyó mélyén csillag hullt, s megpihent. A tatár vas az alkony szívét tépte, Isten arca némán hullt a mélybe.Tovább olvasom…
Elillanok innen a semmi szigetére Virágszirmot szórok a tenger vizére Lábujjhegyen lépkedem, simítom a habokat Ebben a pillanatban minden megmarad.Tovább olvasom…
Rügy fakad a márciusi télben, Itt a tavasz, igen érzem. A szél is másképpen játszik arcomon, Nem a lehelet, hanem egészen más, lengedező szél virág.Tovább olvasom…