Összeért az ég a vízzel, kék csókban forrtak össze, csak egy árbóc csúcsa látszik egy sziget mögött, messze.Tovább olvasom…
Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett őneki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy sora, Múlt-e a fájdalma, s sebei be vannak-e már gyógyulva.Tovább olvasom…
Nézem a békés vizet szüntelen, Remegve, de örömmel. Várom a hajó felbukkanását A hullámzó tengeren.Tovább olvasom…
Csak ülök a parton, s figyelem a tengert, Ezt a szeszélyes s hatalmas víztömeget. Már nézni is gyönyörű. Oly szép, mikor Kergeti egymást a sok csipkés fodor.Tovább olvasom…
Embernek születtem, tapasztalni jöttem. Néha összecsapnak a hullámok, mint előttem a tenger.Tovább olvasom…
Messze még az est csak én öregszem csendben testemnek fájnak az évek de lelkem vidítják emlékekTovább olvasom…
Ni, ni, látom, ott a tenger! A kék Óriás! Álmos szemem dörgölöm, mintha varázslatot látnák. Ó, de várom, hogy a nagy vízbe ugorjak, nem bánom, ha a nap szeplőimet is kihúzza.Tovább olvasom…
Messze vízen elhajóztam én, az élet viharos, nagy tengerén, fáradt lelkem már megpihenni vágy, lehorgonyzom szigeted mellett az ankonát.Tovább olvasom…