Több vagyok, mint egy egyszerű nő, érző szívű, örök gyötrődő, kinek szeretete soha meg nem szűnő. Vagyok forrás, minek vize nem apad el soha,Tovább olvasom…
Ma nem tolom el, ami fáj, nem fedem el zajjal, szóval. Leülök mellé csendesen, és hagyom, hogy meséljen rólam.Tovább olvasom…
Talán, ha fognád két kezem, érezném dobogó szívedet, tested hevét, s illatod, mit emléked oly régen itt hagyott.Tovább olvasom…
Pirosló sugarak kévéje, ereszkedik hajnali rétre. Harmatcsepp ragyog a virágon, madarak dalolnak a fákon.Tovább olvasom…
Még mindig úgy látom anyámat, mint régen, ifjúkorában, amint ment le a Főutcán, fiatalon, frissen,Tovább olvasom…
A csend néha mélyen belém vágja kését, csendes gyilkos ő, nem fedi fel kilétét. Lassan marcangol szét, belülről kifelé haladva – mintha valahol a sarokból lépteim figyelné.Tovább olvasom…
Lelked, ha fázik, keresd meg, ki szeret, Istennek házában biztosan megleled.Tovább olvasom…
Édesanyám mindig arra kért: „Mindenkihez kedves légy.” Nem akartam soha mást, csak szeretetet, mi körbezár.Tovább olvasom…