ÖRÖK BARÁTSÁG EGY ÓCEÁNYI TÁVOLSÁGGAL

A legjobb barátnője valósággal sugárzó boldogsággal jelentette be, hogy végre úgy érzi, hogy eljött a megfelelő pillanat, hogy maga mögött hagyja régi, hullámvasútszerű életét, és végre valahára külföldön kezdhessen új életet. Először el sem akarta hinni. Elvégre már egészen óvodáskoruk óta ismerték egymást ők és a szüleik is, és úgy össze voltak nőve, akár a tojás meg a héja, vagy mint két igazán nagyon jó testvér. Akár egy jól kifent, éles szikepenge hasított belé a váratlan hír:
– Képzeld csak Jutkám! Annyira boldog vagyok, hogy végre talán sikerül megvalósítani az álmaimat, és új életet kezdhetek! Talán még sikerülne egy kis pénzt is összehozni, mert a jelenlegi állásom már kész katasztrófa, és hiába könyörgök mindig, ha eljön a fizetésemelés kérdése, a vezetőség csak húzza az orrát. Ja, a nagy hír pedig az, hogy nemsokára férjhez megyek! – újságolta sugárzó boldogan.
– Ez fantasztikus hír! – gratulált szerényen, de szomorúan Jutka, mert az érzéseket a legnehezebb leplezni, főként akkor, ha az embert valóságos leforrázásként érinti egy-egy sorsfordító dilemma, mint amilyent éppen most várt a barátnőkre.
– Jaj, olyan kis morgó medve tudsz lenni! Miért csinálod ezt?! Miért nem tudsz egy kicsit örülni a sikereimnek?! – kérdezett vissza a legjobb barátnő, aki tökéletesen meg volt róla győződve, hogy a távkapcsolat és az internet segítségével szinte naponta csetelhetnek, beszélgethetnek, akár egy webkamera segítségével is a barátnők.
– Ne haragudj, ha nem tetszik a viselkedésem, Gabi, de hogy őszinte legyek, ez az egész… jócskán mellbevágott… – akadt egy-egy jelentős pillanatig Jutka szava.
– Jaj, ne már! Te még sosem gondolkodtál azon, hogy radikálisan megváltoztatod a saját életedet?! – tette fel talán a legfontosabb kérdést, amivel Jutkának is illett szembenéznie.
– Természetesen rengeteg sokat gondoltam rá, de ez korántsem olyan egyszerű, mint te azt képzeled!
– Jaj, Jutkám! Dehogyisnem egyszerű! Csak egy kis akarat és talpraesettség szükséges hozzá, és már minden megy, akár a karikacsapás! – vallotta a másik csinos nő.
– Nos, kérdésedre felelve akkor lássuk csak, hogy az embernek mivel is muszáj megkerülhetetlenül számolnia, már ha azt veszi a fejébe, hogy külföldön fog boldogulni! Itt van ugyebár a szállás, kaja, ami szerintem mindenütt alap, ehhez jön még egy-két megbízható emberke, akik gyakorlatilag odakint várni fognak téged, hogy bevezessenek az adott ország működési elveibe, és akkor még szót sem ejtettünk a munkavállalási hercehurcákról! – Jutka hangja egyszerre volt kimért, kicsit szigorú. Mintha egy olyan tanár lett volna, aki már vagy százszor elmagyarázta részletesen az adott tananyagot néhány diákja – ennek ellenére – sem volt hajlandó megérteni.
– Ebben tökre igazad van, Jutka, de azért csak nem ennyire vészes a helyzet! Szerintem te egyszerűen berezeltél, mert attól rettegsz mániákusan, hogy magadra fogsz maradni, és mivel én külföldön leszek huzamosabb ideig, úgy gondolod, hogy befellegzett örök barátságunknak! Így van?! – tapintott rögtön a lényegre Gabi.
– Oké! Győztél! Most boldog vagy?! – fakadt ki elkeseredésében, és igyekezett visszafogni magát, mert legszívesebben elbőgte volna magát ott helyben, amiért barátnője mindig elevenébe vágott.
– Nézd, Jutkám! Egyáltalán nem azért mondtam, hogy megsértődjél! Figyelj rám! Megígérem a barátságunk szent nevére, hogy állandóan tartani fogjuk a kapcsolatot, és gyakorta talizunk majd! Akár még te is egész nyugodtan repülőre pattanhatsz, és meglátogatsz, és felelevenítjük a régi szép emlékeket! – javasolta Gabi, látván, hogy barátnőjét mennyire sokkolta a hír.
Néhány nappal később Gabi összepakolt, és megkérte Jutkát, hogy közösen menjenek ki a repülőtérre. Amikor már a reptéri váróban voltak, és Gabi becsekkolta bőröndjeit, még utoljára megölelték egymást kicsit pityergősen, kislányos módon, aztán Gabi hátra se nézve szállt be a hatalmas gép belsejébe, miközben Jutka jóformán a saját levében füstölgött, hogy neki vajon miért nem sikerült a külföldi „álomkarrier”?
Később Jutka igaz ugyan, hogy visszament a munkahelyére dolgozni, de az már nem volt ugyanaz. Mintha a lelki biztonsága került volna veszélybe pusztán azáltal, hogy úgy érezte, egy igazi barátság hullik darabokra, hiszen a másik konkurens fél fizikailag már nem lehetett jelen az életében. A munkahelyi kapcsolatokról meg volt a maga véleménye, mégis az utóbbi pár hónapban – ki tudja miért – találkozgatni kezdett az egyik fiatal, jóképű gyakornok sráccal, aki más volt, mint a többi pénzes seggfej, és nem akarta azonnal már a legelső alkalom után lefektetni.
Néhány héttel később webkamerás felvétel érkezett Gabitól. Mint kiderült, Ausztrália melletti kis szigetcsoport egyik gyöngyszemén, Fidzsin van, és ha földi paradicsom még létezik, akkor ez a kicsiny sziget valóban az. Jutka kislányos izgatottsággal nyitotta fel laptopja tetejét, és nézte meg a felvételt, amin örök barátnője bronzbarnán, hófehér bikiniben csábosan feszít, miközben a háttérben egy valóságos sportos félisten emelkedik ki az óceán habjaiból, hogy egy kókuszdiós koktélt vigyen neki hűsítő gyanánt.
– Szia, drága barátnőm! Remélem, nézed ezt az adást! Remélem, jól vagy, és minden rendben veled! Amint látod, ezen a mesés szigeten kötöttem ki – mutatott körbe karjait kitárva –, de szándékomban áll kicsit tovább kalandozni. Bemutatom a férjemet, Alexet! – itt sugárzó boldogan a sportos félistenre mutatott, aki máris belevigyorgott a webkamerába, majd átadta a kókuszdiós koktélt feleségének. Gabi szélesen vigyorogva mutatta fel a tetszetős, méregdrága jegygyűrűjét.
– Ezt nézd meg, Jutkám! Na? Menő, mi?! Úgy érzem, révbe értem, és ha szerencsém van, nemsokára megszületik a kisbabánk, de a neme egyelőre legyen nagy meglepi! Ó, jut is eszembe! Nagyon szeretnénk, ha te lennél a keresztanyukája! Persze csak, ha neked is van hozzá kedved! Kérlek, mindenképp dumcsizzunk a neten, ha van időd! Legyen szép napod! – zárta le az üzenetet, majd a kép elsötétült.
Jutka hosszú percekig próbálta megemészteni a sűrített gondolatokat, melyeket barátnője küldött neki. Egyrészt nagyon boldog volt, és meghatott, hogy régi örök barátnője őt kérte fel születendő gyereke keresztanyjának, másrészt nagyon szerette volna azt a kapcsolatot is a frissen megismert, jópofa és imádnivaló gyakornoksráccal. „Most akkor mihez is kezdjen? Egyáltalán hogyan kéne bizonyos eget rengető dolgoknak ekkora feneket keríteni! – gondolta. Elvégre nem történt semmi, mert hála az internetnek akár a nap huszonnégy órájában beszélgethet legjobb barátnőjével, nem igaz?!” – töprengett.
Később felhívta a gyakornok srácot, hogy nem-e lenne kedve munka után kicsit beülni és elbeszélgetni vele, mert szeretné közelebbről is megismerni. Szándékosan kissé túlzásba is vitte, már ami a pasifogó, nyomulós csajos praktikát illette, de úgy volt ezzel az egésszel, hogy lehetséges, hogy ez a legelső lépés egy új élet kezdete felé.
– Ö… nagyon szívesen… – egyezett bele a jóképű srác. – Akkor meló után megvárlak az épület előtt!
– Igen, köszi szépen! Az remek lesz! – viszonozta Jutka a kedveskedő gesztust, miközben kellemes bizsergést érzett a végtagjaiban, és lelkében is megszólította valami furcsa érzés, amit már évtizedek óta nem érzett. A váratlan újdonság hatásától egyre kíváncsibb, és érdeklődőbb lett, mert ha másoknak sikerült elevickélniük az érzelmek sokszor komplikált és nagyon is bonyolult tengerében, akkor neki is sikerülni fog, csak akarni kell. Jutka pedig most igenis mindenénél jobban akarta, hogy kezdeti kapcsolata ezzel a jópofa sráccal beérjen.
Jutka felturbózott Mini Morrist vezetett eredeti sportkormánnyal, ami a versenyautók elengedhetetlen tartozéka, és valóságos zsonglőrmutatványt hajtott végre, amint csikorgó kerekekkel, és az anyósülésén enyhén reszkető jóképű gyakornok sráccal kivágódtak a hétköznapi közforgalomba. Jutka – szerencsére – isteni, pénztárcafüggő, és megfizethető helyeket is ismert a fővárosban, így választása végül egy félig büfé, félig kávézó étteremre esett, ahol ismerte a tulajdonost, mert az egyik barátnőjével kavart. Gyorsan beültek egy elszeparált boxba, és Jutkát mintha csak az idő sürgetné, egy csomó, lényeges és komoly témáról beszélgetni kezdtek, kezdve a gyerekvállaláson át az esküvőig, majd a karriertervezésig, és az élet ügyes-bajos dolgain. Kiderült, hogy a gyakornoksrác is hasonlóképpen gondolkodik az életről, akárcsak Jutka, viszont Jutkával ellentétben egyáltalán nem hajlamos a túlórázásokra, vagy a munkamániára. Sőt! Vannak olyan nyárias jellegű hétköznapok, amikor legszívesebben egész álló nap a tengerben fürdőzne egy szörfdeszkával a kezében, és kedvére hódítaná meg a jobbnál jobb hullámokat.
Jutka valósággal élvezettel itta a fiatal srác minden egyes szavát, majd végül is rátért arra, ami a legjobb barátnőjével kapcsolatosan mindig is zavarta:
– …Tudod, nemrégiben a legjobb gyerekkori barátnőm, Gabi külföldre ment, és ott kezdett új életet, és nemsokára érkezik a baba is… – kezdett bele történetébe, majd ecsetelte, hogy keresztszülői feladatokat is el szeretne vállalni. – Tudom, hogy most még alig ismerjük egymást, és friss ez az egész kapcsolat meg minden, de ha esetleg lenne hozzá kedved, meglátogathatnánk a barátnőmet külföldön, és biztos, hogy nagy örömmel látna minket! – tett egy javaslatot. A fiatal, jóképű srác első hallásra kissé meglepődött, hogy pont rá gondolt a gyönyörű, csinos nő kapásból elsőre, aztán úgy gondolta, hogy miért is ne, és beleegyezett Jutka tervébe.
Amikor beszélgetésüknek vége lett, és mindketten ki-ki a maga otthonába hazatért, Jutka máris küldött egy üzenetet Gabinak, és megígérte neki, hogy még a héten felszáll egy repülőre és a megadott címre elrepül, mert nagyon fontos dolgokról szeretne barátnőjével beszélni. Így még azon a bizonyos hét utolsó napján összecsomagolta a szükséges ruháit egy bőröndbe, majd taxit hívott, miközben a gyakornok srácnak is üzent, hogy a reptéren találkozzanak. Kettesben szálltak fel a gépre, mely a gyönyörű trópusi sziget felé repítette őket.
Mikor közel tizennyolc órás repülőutat követően landoltak a szigeten, Jutka jócskán meglepődött, amikor gyönyörűen lebarnult, jócskán gömbölyödő pocakos barátnője és annak férje várták őket egy kis dzsippel a bejárat előtt. A két legjobb barátnő hosszan tartó percekig ölelte meg egymást, miközben a két pasijuk kezet rázott barátságosan.