Örökké
Alexander Corvinus
Forrás: Pinterest.com
Ne menj olyan gyorsan, szakad a hó! Este van már, nem látod? – kiáltotta mérgesen Elisabeth.
– Hallgass! Azt mondtad, szeretni fogsz! Te meg a híres szerelmed… semmit sem ér!
– Michael, kérlek… csúszkálunk, lassíts!
– Azt mondtad, örökké szeretsz, Elisabeth!
– Lassíts, kérlek!
– Nem lassítok! Azt mondtad: örökké! Ki ez a férfi? Azt hiszed, bolond vagyok?!
– Milyen férfi? Nézd az utat! Túl gyorsan mész!
– Megcsaltál!
– Nem igaz, hidd el, szerelmem! Megígértem, emlékszel? Örökre szeretlek.
A vihar egyre erősebb volt.
– Lassíts, kérlek!
– Nem, Elisabeth! Tudom, te már nem szeretsz!
– Lassíts, kérlek… itt a kezem, Michael… fogd meg!
Már késő volt. Az autó megcsúszott, sebesen pörgött, majd egy fának csapódott.
A sötétség hirtelen érkezett. Egy fény világított fejük felett, testüket felemelte, segítve, erőt adva.
– Hol vagyok? – kérdezte Michael.
– Az angyalok között vagy – szólt egy mély hang.
– Elisabeth… hol vagy?
– Fogom a kezed… nem látod? Szállok veled. Veled vagyok örökké. Megígértem.
– Ki vagy te? Hol vagyunk? Mi ez a hang?
– Te vagy Michael… mostantól az angyalok főparancsnoka.
– Te pedig Tahariel.
– Gyertek velem. Lelketek tiszta. Lépjetek át egy másik világba.
– Ki vagy te?
– Fogd meg a kezét. Nézz a magasba. Repülj hozzám… egy csodálatos világba.
– Hallgass! Azt mondtad, szeretni fogsz! Te meg a híres szerelmed… semmit sem ér!
– Michael, kérlek… csúszkálunk, lassíts!
– Azt mondtad, örökké szeretsz, Elisabeth!
– Lassíts, kérlek!
– Nem lassítok! Azt mondtad: örökké! Ki ez a férfi? Azt hiszed, bolond vagyok?!
– Milyen férfi? Nézd az utat! Túl gyorsan mész!
– Megcsaltál!
– Nem igaz, hidd el, szerelmem! Megígértem, emlékszel? Örökre szeretlek.
A vihar egyre erősebb volt.
– Lassíts, kérlek!
– Nem, Elisabeth! Tudom, te már nem szeretsz!
– Lassíts, kérlek… itt a kezem, Michael… fogd meg!
Már késő volt. Az autó megcsúszott, sebesen pörgött, majd egy fának csapódott.
A sötétség hirtelen érkezett. Egy fény világított fejük felett, testüket felemelte, segítve, erőt adva.
– Hol vagyok? – kérdezte Michael.
– Az angyalok között vagy – szólt egy mély hang.
– Elisabeth… hol vagy?
– Fogom a kezed… nem látod? Szállok veled. Veled vagyok örökké. Megígértem.
– Ki vagy te? Hol vagyunk? Mi ez a hang?
– Te vagy Michael… mostantól az angyalok főparancsnoka.
– Te pedig Tahariel.
– Gyertek velem. Lelketek tiszta. Lépjetek át egy másik világba.
– Ki vagy te?
– Fogd meg a kezét. Nézz a magasba. Repülj hozzám… egy csodálatos világba.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák a Fantasy témából: