Remény és pillangó

Ádám tanulás után szobája ablakánál állva nézelődött. A kertből tavaszi zsongás hangjai szálltak a levegőben. Madarak énekeltek, méhecskék zümmögtek, tarka pillangók vidáman repkedtek. A sok színes pillangó közt volt egy hófehér, amely minden délután az ablak párkányán pihent. Ádám szívében felcsillant a remény. Talán meghalt szülei küldik a hófehér pillangót. Esze tudta, hogy ez lehetetlen, de mégis nagyon akarta hinni. Egy nap óvatos mozdulattal kezét nyújtotta felé. Sokáig várt türelmesen, amikor megtörtént a csoda. A fehér pillangó karjára szállt, és egy jó ideig rajta pihent. A kisfiú szeretettel nézte és hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán. Első öröme volt a szeretet nélküli intézetben.