„barátság” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 16. 16:17 Szerelmes ❤️ 0 👁️ 11

– Judit, ne légy már olyan undok! Kérlek! – hallatszott a telefon túlsó oldaláról Zsófi hangja.
– Nem! Ne is próbálkozz! – szólt vissza barátnőjének Judit.
– De Juditkám, te vagy a legjobb barátnőm… és a barátnők segítik egymást. Ha bármelyiküknek szüksége van valakire, akinek elpanaszolhatja a bánatát, kihez fordulnak? Csakis a legjobb barátnőjükhöz, a bizalmasukhoz. Kérlek! – könyörgött Zsófi.
– Ne is folytasd tovább, Zsófi, mondtam már, hogy nem! Bármi másban szívesen segítek neked, de ebben nem!
– Akkor most mit csináljak? Mondd meg, mit csináljak? Ma reggel kaptam az orvostól időpontot délután fél kettőre. Erre a főnökhelyettes szabadságot vesz ki, Márti, a kolléganőm meg belázasodott, a főnök hazaküldte. Kénytelen vagyok itt maradni délután fél négyig. Segíts rajtam! – kérte…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 16. 14:25 Családi dráma ❤️ 0 👁️ 12

1984-ben költözködtek be a házba. Éva a földszinten, Ilona a 3.-on kapott lakást.
Évának akkor még nem volt gyermeke. Ilonának ott volt Ági, 7 évesen. Nem sokára megszületett a földszinten Zsoltika.

Rövid házasság után Éva egyedül maradt.
Mind a két nőt lekötötte saját munkája, háztartása, gyermeknevelése. Egyik nap arra jött haza Ilona, hogy egy idegen férfit lát Éva oldalán. A férfi dús bajusza, erős fekete szálú haja és erősen kreol bőre hamar mutatta, hogy nem magyar. Törökországból járt ide, ha nem is nagy rendszerességgel. Majd egy nap véglegesen a házba költözött. Ilona élte a mindennapokat.

Hosszú idő elteltével a két nő összebarátkozott. Össze is jártak, sokat beszélgettek, még a köztük lévő 10 évnyi különbség sem volt akadály. Ilona nagy szeretettel segítette a…

Írta: A. J. Vale 📅 2025. 12. 16. 09:34 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 15

A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó Nap kíméletlenül elbánt velük.

Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölelő kerítés felé.

Elsőként Pihe, egy fehér, tömött bundájú, kisebb szürke foltokkal tarkított kismacska dugta át a fejét az egyik kerítésoszlop melletti résen. Egy pillanatra összeszűkült szemmel felmérte a terepet, majd átpréselte magát a lyukon.

Őt követte testvére, Zorro, akinek koromfekete bundáján csak elvétve találni fehér foltot. Arcán mókás fekete álarcot viselt, mely kiemelte sárgán villogó szemét.

Harmadikként a falkához tartozó, hasonló korú kölyök, Dobby csusszant át a kerítésen. Színe hasonló volt Pihéjéhez, azonban az ő…

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:37 Karácsony ❤️ 2 👁️ 12

A fenyők között arany fény csordult a hóra. Öt gyerek körbeállta a frissen született hóembert, mintha titkot őrizne. Kesztyűik nyoma emlékezett nevetésre, hidegre, barátságra. Amikor a nap lebukott, a hóember mosolya élni kezdett. Nem mozdult, mégis figyelt. Tudta a neveiket, a félelmeiket, a vágyaikat. Éjjel csendben maradt, nappal ragyogott. Tavasszal elolvadt, de ígéretet hagyott: minden tél visszatér, és együtt épít reményt. Addig a gyerekek hazamentek, zsebükben csillagfény, cipőjükön csikorgó emlék. Álmaikban erdő suttogott, hó hullott, kéz kézbe simult, és a csend megőrizte a nevetést, míg újra felragyogott a tél, friss ígéretekkel, bátor léptekkel, közös úttal, hazáig, holnapig, mindig, együtt, maradva.

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 07. 19:04 Élet ❤️ 1 👁️ 13

Délután fél kettőkor megszólalt a csengő. Panni kinyitotta az ajtót, az anyja állt ott.
- Szia, anyu, miért nem hívtál fel? Kimentem volna eléd az állomásra...- mondta a meglepett lány.
- Szervusz, Pannikám, minek hívtalak volna? A taxisoknak is élni kell valamiből...
Panni bevezette anyját a lakásba. Az asszony körülnézett, nagyokat bólogatott, tetszett neki minden. A szobában észrevette a fényképeket:
- Jé, ez Vendel? Hát ez a fiú sokkal vonzóbb, mint amilyennek elképzeltem. Gyönyörű fekete haj, barna szemek, te meg szöszke vagy...Annyit mondok, nagyon összeilletek, az már biztos!
Panni háttal állt az anyjának, így az asszony nem láthatta a fintort lánya arcán. "Méghogy egy pár, az lenne csak a hét legjobb vicce !"-gondolta magában, de hangosan csak ennyit mondott:
- Ezt már mások…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 30. 21:40 Mikulás ❤️ 0 👁️ 17

A havas hegyek lábánál, egy csendes, fenyőkkel ölelt tisztáson élt a világ legismertebb, mégis legrejtélyesebb lakója: a Télapó. Aki egyszer is látta őt, soha nem felejtette el azt a jóságos mosolyt, amely olyan volt, mint egy meleg takaró a leghidegebb téli éjszakán.

Egy különösen hideg decemberi hajnalon Télapó kilépett a műhelyéből, vállán a jól ismert piros kabáttal, és elégedetten nézett körbe a hóval borított vidéken. A manók már serényen készülődtek az ünnepre, ő pedig egy kis friss levegőt szeretett volna szívni, mielőtt megkezdődne az év legfontosabb napja.

Ahogy Télapó a hófödte fenyvesek felé sétált, valami furcsát vett észre. A közelben egy apró csillogó fény táncolt a levegőben. Amikor közelebb lépett, látta, hogy egy pici, reszkető hómanó áll a hóban, és sírdogál.

–…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 11. 22. 11:42 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 21

Anekdota jelleggel

Kb. úgy 8–10 éves lehettem, amikor már az apu vitt magával mindenhova. Különös hobbija volt: sporthorgászattal foglalkozott. Az ilyen horgász kifogja a halat, megméri a hosszát, a súlyát, és utána visszaengedi a vízbe. Nem egy alkalommal versenyen is részt vett. Fantasztikus felszerelése volt: bambuszbotok, üvegbotok, speciális racsnik, amiken automata továbbítóval még 150 méterre is be lehetett lőni a horgot. És még sorolhatnám, mennyi féltve őrzött dolga volt apunak. Még nekem is volt japán üvegbotom, amolyan gyermek-méretű. Gondolom, egy vagyon lehetett ez akkoriban. Avval fogtam apunak a snecit (apró hal rabló halazáshoz). Na nem úri passzióról írok ám!

Ajánlotta a doki az apunak, hogy keressen valami számára megnyugtató elfoglaltságot, mivel a munkája igen…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 21. 14:53 Élet ❤️ 2 👁️ 20

A vonaton sokan vannak, kevés az ülőhely. Titkon azért reménykedem, hogy a másfél órás utat nem állva kell abszolválnom. Átmentem a  "kupés"  vagonba. Benéztem a második kupéba, öten ültek ott, azaz még volt három üres hely. Bementem, köszöntem. Az ott ülők közül egy férfi motyogva visszaköszönt, a három nőutas szóra sem méltatott. Az utolsó utas, olyan húsz év körüli fiatalember viszont felállt és kezét felém nyújtva így szólt:
 - Jó napot, Dani vagyok.
A három nő (inkább diáklányok lehettek) kuncogni kezdett. A férfi pedig beletemetkezett az újságjába. Nem tudtam mire vélni a dolgot...Kezet adtam a fiúnak egy "jónapot" kíséretében, szintén bemutatkoztam, aztán leültem. Egy perc sem telt el, benyitott egy középkorú hölgy, látta, hogy még van ülőhely. Nem köszönt. A fiatalember azonban…