„emlékek” – novellák címszó szerint

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:36 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 15

Reggel volt, de a szoba még éjszakát hordott. Az ablak függönye mögül arany fény csorgott, lassan, óvatosan. A lány az ágy szélén ült, fejét tenyerébe temette, mintha ott rejtezne minden válasz. Gondolatai súlyosak voltak, mint a levegő vihar előtt. Emlékek kopogtak benne: kimondatlan mondatok, elhalasztott döntések. A csend nem vigasztalta, csak figyelte. Aztán felállt. A fény megérintette a vállát, és egyetlen lélegzetben megígérte, hogy ma nem marad sötétben. Mert hitt benne, hogy a nap lassan türelmet tanít, sebeket csitít, és új irányt rajzol a félve induló szívnek, amikor végre meri választani önmagát a hallgatás helyett, csendesen remélve holnapra valamivel könnyebb reggelt.

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 12. 08:12 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 10

Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutnak eszembe a gyermeki évek.

Zakatolva indult a gőzös Kanizsáról, végig a Balaton parton, aztán át a végtelen rónaságon, elvitt a nagyszülői házhoz.
Mikor a Maros fölött átrobogott, a szívem is gyorsabban dobogott.
Megláttam újra a tatát, nagy bajuszos, mindig mosolygós volt, huszár.
Hajlott hátú, szigorú mamát. Hej, de szép hetek voltak azok, amikor jártuk anyuval a piacot.
Ahogy végigsétáltunk az utcán, mindig elmondta:

– Ez itt a nagy színész, Páger Antal szülői háza.

A Maros mellett kocsikázva, amit Sándor, a ló húzott, szórtuk a barackot a gyerekeknek, de tata egy szót se szólt.
Volt egy kecske, Boriska, aki a tejet adta. A ló farkából apu borotvapamacsot alkotott.
A strandon szólt a zene – „…ha végre itt a nyár…” –, mi vidáman…

Írta: Ynela Zíléna 📅 2025. 12. 11. 09:50 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 18

Évek óta a fiók mélyén lapult a gondosan csomagolt ajándék. Mindig félretettem a pillanatot, hogy kibontsam.
Mintha a megfakult szalag, a felpöndörödött papír maga is sóhajtana. Mintha megőrizhette volna mindazt, amit nem mertem kimondani. 
Neki szántam. Annak, aki úgy tűnt el az életemből, mint a gyertya füstje a szellőben. Mégis minden nap közelebb húzott a gondolat, hogy egyszer szembe kell néznem vele. Ma végre kibontottam: egy kavics volt benne a folyó mellől, ahol utoljára nevettünk. 
Ebben a pillanatban akkora lett a csend, hogy belesajdult a szívem. S minden el nem mondott mondat újra rám nehezedett halkan, mint egy lassú visszhang.

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 03. 10:35 Humor ❤️ 0 👁️ 24

Édesapám egy igen mozgalmas életet élt, s minden érdekelte. Az hagyján, sok mindenhez értett is. :-)))) Ezek miatt igen sok embert ismert és megismert. Azt tudom, hogy nagyon szerették, segítőkész volt mindenki felé, aki hozzá ment segítségért. Az ismeretségi köre akkora volt, hogy hihetetlen. Nagyon sok ismert emberrel laktunk együtt, és ő is szerzett barátnak nagyon-nagyon sokat. Én pedig, a kisgyerek, természetesen viselkedtem a sok érdekes ember között. Nem zavart, nem féltem tőlük, de leginkább nem voltam félénk, sőt, felszabadult és boldog gyerek voltam. A felnőtt csapat pedig igen kedvelt és elfogadott.

Apu jó nagy baráti köréhez tartozott Bessenyei Ferenc színművész is. Ez a számomra hatalmas ember nem riasztott, sőt. Csodálatos orgánuma, stílusa, az életre való öröme, hatalmas…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 11. 29. 14:40 Nosztalgikus ❤️ 0 👁️ 15

Szinte egész délelőtt esett az eső, a kedvem is olyan borús volt, mint az idő. Egyedül voltam, hiányoztak a rég, vagy alig pár éve elhunyt szeretteim. Hogy egy kicsit vigasztalódjak, ebéd után elővettem az egyik ősrégi megfakult papírdobozt, benne a sok-sok megsárgult fényképpel.
***
Apai öregapám fiatalkori képét sokáig nézegettem, miközben megpróbáltam felidézni a tőle sokszor hallott történeteket.
A fényképen egy jóvágású, ünneplőbe öltözött, fekete hajú fiatalember néz, kicsit csodálkozó tekintettel a fotográfus masinájába. Azt már tőle tudom, hogy akkor volt tizenkilenc éves, és alig pár hét múlva, már az Első Világháború egyik frontján lövöldözött az ellenségre. Ahogy mondta, nagy kedve nem volt hozzá, de a parancsot nem lehetett megtagadni, mert akkor főbe lőtték volna…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 27. 09:11 Élet ❤️ 1 👁️ 15

Gyerekkoromban egyáltalán nem érdekelt a biciklizés, mialatt hugicáim vígan kerekeztek, azalatt én heverésztem és olvastam. Kedvenc időtöltésem az olvasás volt, csak úgy faltam a könyveket, egyiket a másik után. Ez a hobbim- az olvasás szeretete - a mai napig megmaradt.
 Visszatérve a témához: az utcánkban minden gyerek tekerte a pedált, rajtam kívül. Ez engem akkoriban egyáltalán nem zavart. Pár évvel később, a gimnázium második-harmadik évében történt az eset, amit most elmesélek. Akkoriban szokás volt, hogy a diákok besegítettek a szövetkezetek, gyárak munkájába, mi ezt úgy hívtuk: brigád, brigádmunka. Azon a bizonyos napon a kendergyárba mentünk. Valahogy szóba elegyedtünk páran az ott dolgozókkal. Kiderült, hogy az egyik termelésvezető édesanyám volt tanítványa. S mivel szép emlékei…

Írta: Hajni 📅 2025. 11. 17. 22:40 Élet ❤️ 2 👁️ 25

Drága nagymamám konyhájából minden nap finom ételek illatát éreztem.  Egyszer mikor meglátogattam épp készítette a finom zserbót.  Nagyon jó illatok voltak azok tudta, hogy unokája jön és a kedvencemet csinálta mindig. Nagyon szeretett sütni főzni lesni minden kívánságomat. Vasárnaponként elengedhetetlen volt a hús leves és mikor itt voltam mamánál mire felébredtem már javában főtt az aznapi ebéd. Egyszer kérdeztem tőle mi a kedvenc parfüm illata, hát nagy csodálkozásomra azt felelte , hogy a gyöngyvirág.  Mondta már nagyon rég nem talál, de én megfogadtam, ha találok egy ilyen illatot megveszem neki. Hát azóta találtam egyet, de már nem adhatom neki oda, de reménykedem benne, hogy odafent a mennyországban titkon érzi azt a mennyei gyöngyvirág illatát.

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2025. 11. 13. 16:09 Élet ❤️ 1 👁️ 44

Délutáni csendes pihenéskor egyre sűrűbben ölelnek körül az emlékezés gondolatai. Azt mondják, az idő szépít, biztosan így van... Ahogy sokasodik éveimnek száma, az emlékezésben egyre jobb vagyok visszafelé. Jó pár éve, még úgy voltam vele, talán én nem is voltam gyerek. Semmi sem jutott eszembe a korai éveimből. Most pedig, ha a varázsgömbömbe belenézek, a legkorábbi emlékeim is előbújnak. Ezekből szemezgettem párat.
Egy késő nyári napon falunk felett helikopterek hatalmas hangja törte meg a csendet. Pár éves lehettem, (az ötvenes évek végén) és kint játszottam az udvaron. Nagyon alacsonyan szálltak a vasmadarak, és én addig még autót sem láttam, nemhogy helikoptert. Olyan nagyon megijedtem tőlük, hogy féltemben a paprika ágyásban kerestem menedéket. Jó magasra nőhettek a paprikák, mert…