Fekete zsákot vett elő a halottszállító a kocsiból. Beöltözött, és felvette könyökig érő kesztyűit is. Az egyik sérült az útpadkán feküdt, a másik a sofőrülésben, fejét a szélvédőnek támasztva ült. Vérbe fagyott arca felismerhetetlenné vált az üvegszilánkok szúrásai miatt. Annyit lehetett rajta látni, hogy férfi az illető. Életjeleket már nem mutatott a mentőorvos szerint. A rendőrség azonosítása alapján egy házaspár szenvedett autóbalesetet a kacskaringós, dimbes-dombos úton. Szombat délelőtt volt. Ugyanúgy kezdődött ez a nap is, mint ahogy máskor szokott. A reggeli rutin után bevásárolni indult a középkorú házaspár a közeli kisvárosba. Szűkszavúan készülődtek, csak a legszükségesebb szavakat szegezték egymásnak. – Megírtad a bevásárlólistát? – kérdezte feleségétől Imi. – Igen. Van…Tovább olvasom…
Gábor megszaporázta lépteit. Egy randevúról nem illik elkésni. Mentségére szóljon, hogy valami oknál fogva késett a busz. De miért éppen ma, amikor neki fontos találkája van. Lillával fog találkozni. Lillával, aki a lila szín imádója, sőt egyenesen szerelmese. Három hete ismerik egymást, kapcsolatuk még csak alakulóban. Heti egy alkalommal tudnak csak találkozni: szombaton. Minden rendben is volna a lánnyal, de a fiú szerint Lilla betegesen imád mindent, ami lila. Beszélgetéseik alatt nagyon sokszor hangzik el a „lila” szó Lilla szájából. Sajnos, Gábor észrevette magán, hogy lassan-lassan allergiás lesz, ha meghallja a „lila” szót. El is határozta, hogy ma megmondja a lánynak, hagyjon fel végre a „lilázással”. Igen ám, de meggondolatlan volt, hiszen a lánnyal épp egy Lila orgona nevű…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irodalomóra előtt rosszul lettem, a mosdóban voltam egész szünetben, de visszamentem órára. Tanóra közepén megint éreztem, hogy nem vagyok jól, ezért kikéretőztem. Sejtettem, hogy ez nem egyszerű gyomorrontás lesz, remegő kézzel elővettem a táskámból egy terhességi tesztet. Megcsináltam – nem kellett várni, rögtön mutatta a második csíkot. Percekig sokkoltan bámultam rá, az egyik osztálytársam törte meg a csendet: – Jól vagy? Maradjak itt? – A tanárnőt, kérlek. – nem tudtam mást kipréselni a torkomon. Elment, és pár perc múlva megjelent a tanárnő. Én kinyitottam a wc ajtót, és magamhoz szorítottam. – Mi a baj, Vivi? – Nem, ez nem lehet igaz, ez nem lehet, most nem, ilyen nincs. – mást nem tudtam mondani, aztán észhez tértem. – Jajj, nem is tudom, mi ütött belém, nem lett volna…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Kilencvenes évek, lakótelepi ház. A legtöbb nő otthon van; háztartást vezet, vagy épp gyereket nevel, a folyosón teregetnek, paprikás krumpli illata száll, bele a frissen szárított ruhákba. Közvetlen kapcsolatunk a szomszédokkal elkerülhetetlen: a folyosón elhaladva benéznek az ablakunkon. Anyám ezekben az években még kész bármilyen csevegésre, a mai időkről és erről a felfordulásról, amit nekünk nem magyaráznak meg. Hűvös a lépcsőház, ami itt ritkaságszámba megy. Apám egy másik lakásban él, új nője van. Havonta megyek látogatóba, olyankor az új nő affektálva beszél, neki nincsen gyereke, és azt hiszi, hogy teljesen hülye vagyok. Anyu mindig megkérdezi, hogy mit mondott az a nő, ez a téma nagyon izgatja, ezért mindent el kell mesélnem. Az a nő festett szőke, magas sarkút hord, és nem…Tovább olvasom…
Élt a városban egy egyedülálló hölgy. Mindenki csak Macskás Miminek hívta. Hogy honnan jött a név? Könnyen kitalálható: szerette a cicákat. Sőt, egyenesen imádta őket. Volt is vagy egy tucat macskája. Persze nem volt ez mindig így. Valaha egyáltalán nem kedvelte a cicákat. Boldog házasságban élt férjével. Született három gyerekük: két kislány és egy kisfiú. A család élte a maga kis életét, mígnem egy napon közbeszólt a sors. A férj a gyerekekkel a nagymamát látogatta meg. Autóval mentek. Néhány kilométerrel a nagymama házától egy éles kanyarban egy teherautó nekihajtott a kocsijuknak. Mind a négyen a helyszínen szörnyethaltak... Ettől a naptól minden megváltozott Mimi életében. Meg akart halni, kétszer is próbálkozott öngyilkossággal, de mindkét alkalommal sikerült őt megmenteni. A…Tovább olvasom…
Nemsokára elértek egy még lepusztultabb környékre. A föld itt szürkésbarna volt, a fák csupaszok és korhadtak voltak, a távolban pedig egy régi város romjai éktelenkedtek. Bart távcsövével a messzi sziklákat figyelte, szörnyek után kutatva, Jack az utolsó almáját ette, Kelly pedig gyanakvó tekintettel nézegette a város romjait. Váratlanul Jack nekiment egy rozsdás villanyoszlopnak, és a majdnem megevett almája egy fedél nélküli csatornába zuhant. – Valaki nagyon nem szeretné, hogy almát egyél. – jegyezte meg halkan Kelly. – Most megkapom a jussom apámtól, kicsiként mindig almákkal dobáltam. – felelte Jack. – Ez a környék kihaltabb, mint a... – kezdte volna Bart. Mondandóját egy kicsi kő szakította félbe, amely a felettük elhaladó boltívből tört ki, és egyenesen Bart fején landolt. A…Tovább olvasom…
Kilencéves volt, amikor a szülei elváltak. Utólag számtalanszor agyalt, töprengett, és sikeresen felidegesítette magát azon, hogy vajon igényes és mindig csinos, talpraesett anyja hogyan tudott beleszeretni egy annyira magának való, magányos farkas és kicsit nagyképű, sótlan alakba, mint amilyen az apja? Két szülője között szinte úgy nem telt el gyakorlatilag egyetlen nap sem, hogy ne veszekedtek volna valami szánalmas, csip-csup bagatell ügyön, melynek aztán se vége, se hossza volt. Nála a pohár akkor telt be, amikor apja hazahozott egy húszas éveiben járó, fiatal, tejfölösszájú fruskát, aki akár még fia barátnője is lehetett volna, és azt bizonygatta, hogy manapság a korkülönbség szinte egyáltalán nem is számít. Nem lényeges szempont. – Édes fiam! Szeretném neked bemutatni az új…Tovább olvasom…
Már megint a csokifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsoló szavai jutnak az eszébe: „Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében azt kellett hallania és tapasztalnia, hogy senkire sem számíthat, egyedül csakis saját magára. Még jócskán emlékezett arra, amikor a volt pasija, Sanyi szinte nyálcsorgatva bámulta őt a kis kertvendéglőben, ahogy eszegeti a nutellás krémmel töltött palacsintát, és mikor szája szegletében megjelent az első csokifolt, Sanyi gyöngéden közelebb hajolt, és bizsergetően lecsókolta róla az édes ízt. De akkor miért hallotta meg…Tovább olvasom…