Hétköznap az ember normálisan, természetes körülmények közt munkába indul, gondoskodva, már-már túlzottan is körülményeskedve számba veszi elintézendő dolgainak listáját, miszerint: a szemetet ki kell vinni, meg kell etetni a négylábú kis házi kedvencet – már, ha van -, meg kell locsolni a növényeket, hogy arra az időre, míg az illető távol van, még véletlenül se száradjanak ki, köszönni kell a kedves szomszédoknak, és persze jó messzire elkerülni a gonoszabb, barátságtalanabb szomszédok táborát. Ám arra az ember ritkán számíthat, hogy lakása ajtaja előtt egy tüneményesen szundikáló kisbabát talál! Ez azért nem csupán az újdonság totális erejével hat, de bizony jócskán kimeríti a váratlan meglepetés összes fogalmát. – Hahó… kicsikém! Hát te meg hogy kerültél ide? – kérdezte Artúr, aki…Tovább olvasom…
Bori általában délután körül érkezett, miután teljesítette az rabszolgamunkát az egyik szupermarketben, mint árufeltöltő segéd. Bár egyetemi diplomával a zsebében minden vágya az volt, hogy saját vállalkozása lehessen, nagyon úgy tűnhetett, hogy ez elsikkadni látszik a jócskán távoli időben. Bence ragaszkodott hozzá, hogy a kapuban várja, mert ha szatyrokkal jött, magától értetődőnek tetszett, hogy elkél minden segítség. Mire megjött, Bence már régen túlvolt a vacsoraidőn, ám mivel nem akarta megbántani Borit, ezért sokszor egy-egy jégkrémes gombócot is megevett, csakhogy vidámságot csalhasson a gyönyörű, ám az utóbbi időben kissé elveszett nő arcára. Bence nem szerette az alkoholt, és Borinak ez tökéletesen megfelelt, hiszen faterja alkoholista volt, és mindig gonoszra vedelte…Tovább olvasom…
Balra Gizus, jobbra Rami. Középen Kata. Gyerekkorok óta ismerik egymást. A lányon fehér ruha, mely egyszerre mintha sokkalta egzotikusabbá, titokzatosabbá varázsolná egész földöntúli megjelenését. Testében egyszerre ott lappang a szökkenő gazella, mely mintha mindig is át akarna táncolni egy egész életen. Nem lehet csodálkozni, hogy minden valamirevaló fiatalembernek valósággal megdobban a szíve utána. De hát egyetemistákról van szó, akik nemsokára – persze, csakha minden jól alakul, és a végzet is eléggé kegyes hozzájuk -, készek lesznek rá, hogy kiléphessenek a nagybetűs életbe, és megkezdhessék a felnőttség frusztráló, és idegőrlő hétköznapjait. – Ti hova készültök? – kérdezi Kata incselkedni a másik kettőt. – Ez jó kérdés! Még nem döntöttem el, de talán kipróbálom magamat az…Tovább olvasom…
Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintjén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy újonnan érkező, ügybuzgó, kíváncsiskodó embert, aki előszeretettel bámulja meg őket. Ülnek, miközben hevesen gesztikulálnak, suhog a ruhájuk, időnként egyszerre fölnevetnek. Jólesik sziránszerű, angyali nevetésük. Mintha magától értetődőnek hatna a titkos közvetlenség, mellyel nem csupán egymáshoz, de a szűkebben vett mikrovilághoz is mindketten viszonyulnak. Halkan és óvatosan köszönök nekik, de mintha nem akarnák meghallani, tovább beszélgetnek maguk között. Látszólag persze ügyet se vetve rám. Kicsit látótávolságukba kerülök szándékosan, és integetve jelzem, hogy legalább vegyenek észre; az egyik szőke kedvesen…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Eleinte élveztem, hogy már senki sem kezel úgy, mint az árnyékától folyamatosan megijedő, pisis kisfiúcskát, aki azt sem tudja, hogy hová bújhatna el egy szupertitkos búvóhelyre, hogy megúszhassa a hétköznapok sokszor brutálisan könyörtelen Nyilas Misis hétköznapjait. Bár sosem voltam az a tipikusan kérkedő, nagyzoló, vagány alkat, aki, ha történik vele valami, azt azonnal széjjelkürtöli mindennek és mindenkinek, mégis valami jóleső, zsongító meghatottságféleséget éreztem, valahányszor csak végigmentem kissé sietve a Rákóczi út és az Astoria kereszteződésén, miközben néhány anyázó vagy épp szándékosan türelmetlenkedő autós a kelleténél kicsit erősebben kezdett káromkodni és dudálni, mikor melyik volt kéznél. Mikor csak leültem – rendszerint – a hátsó ülésen, hátat fordítva a legtöbb…Tovább olvasom…
Szándékosan a pirkadó hajnal legelső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejjel a harmincas férfi. Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége – kivétel nélkül – mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is megnyugtatta a hullámzás. Mintha hableányok vagy szirének édes-bús, romantikus énekét hallgatná, és a csönd falain csupán csak a zene éteri dallamai hatolhatnának át. A kis lélekvesztőnek tűnő komphajó éles, harsány kürtjelzést adott, amint befordult a hangulatos kis öbölbe, ami mellett a turisták rendszerint fürdeni szoktak. A kikötőben veszteglő, most csupán ide-oda libegő kisebb halászcsónakok szinte mindig jobb kedvre derítették. Sokszor eltöprengett azon, hogy mi lett volna, ha menyasszonya őt választja ahelyett a…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez nem afféle csihi-puhi volt, mint a legtöbb sziruposan elkészített hollywoodi akciófilmben, ahol – tudvalevően – csupán csak a főszereplőn vannak apróbb-kisebb, szinte karcolásértékű sebek. Nem, ez azért masszív, alvilági bunyó volt, amit rendre kivétel nélkül mindig vadbarom emberek kezdenek el, akik önmagukat is utálják, megvetik, és ha nekik nem úgy alakul saját életük, ahogy szeretnék, hát akkor már más se kaphasson ebben semmilyen lehetőséget. Ropogott a csont, fröccsent a vér – főként az ajkakból serkent ki bőségesen. Mint minden, ez is egy pitiánernek látszó, aprócska szóváltással kezdődött a Szent István körúton, a Vígszínházhoz közel, melyre a pesti bohém éjszakában még mindig nem lehetett az emberek többsége eléggé felkészülve. Dobek Richárd szabályosan nem tűrte el…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A négy egykori gimis barát egy hangulatos, kissé felkapott bisztróban találkozik valahol az Andrássy út forgalmas pontján. Az utóbbi egy-két évben ez a felkapott úrinegyed is méregdrágává vált, bár ezt mintha csupán az itt lakó emberek, és nem a mindent lefényképező turisták vennék észre. Mind a négyen jóformán egyszerre érkeznek a helyszínre. Többségük márkás, hanyag, sportos eleganciát képviselő öltönyt vagy zakót visel. Az inget most lazább pólóra cserélték szinte kivétel nélkül. S míg a méregdrága, eredeti olasz bőr félcipőkben toporognak, addig akad négyük között olyan is, aki inkább a kényelmesebb tornacipős sikkességet pártolja. – Szevasztok, skacok! Na, mi a pálya? Mit iszunk? – kérdezi egy Rolex karórát látványosan felvillantó, hetvenkedőn dicsekvő, zseléshajú fiatal férfi…Tovább olvasom…