Köszönöm

Soósné Balassa Eszter

Soósné Balassa Eszter: Köszönöm című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
„Egy kagylóban pihenő igazgyöngy
voltál a kivételes tehetségeddel.”

Utamat kerestem, lelkem bolyongott,
mindaddig, amíg rád nem találtam.
Oly nagyon szomjaztam a tudást,
hajtott valami, lelkem segítségért
kiáltott, nálad megtaláltam.

Nem volt könnyű az a pár évem,
ma már tudom, megérte.
Sok-sok nap meditációval, tanulással,
szívemben békében tértem haza.

Kérdezted, mit láttál, hol jártál.
Behoztál egy festményt, igen,
ott jártam, volt a válaszom.
Tudtam azonnal, jó helyen vagyok,
mostantól már ez az én utam.

Megtaláltam utamat, tudom, jó, amin járok.
Lelkem vissza-vissza jár templomához.
Visszatérő képem egy hagymakupolás templom,
amibe akkor jártam.

Lelkem templomában megpihenni térek,
feltölt, megerősíti magamba vetett hitem.
Lelkem már nyugodt, békére lelt,
otthona a Fény, gyermeke vagyok én.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Spirituális témájú versek közül: