A NŐ és a testi fájdalom

Soósné Balassa Eszter

Mikor darabokra hullva,
próbálsz tovább lépni,
mert menned kell, hisz
ott a család, a gyerekek.

Törékeny kis életedet,
összefogva lépsz előre.
Érzed, minden lépésed
nagy fájdalommal jár.

Rövidke életünk során,
hányszor és hányszor
figyelmeztetett testünk.
„Muszáj megállni!”

De mi csak mentünk,
kijelölt utunkon tovább.
Bizony egyszerre nőnek,
anyának, feleségnek lenni,
hatalmas alázattal jár.

Így múlnak el napjaink,
és hosszú-hosszú évek.
Elérjük a nagymama kort,
most már pihenni kéne.

Mi mégis ott folytatjuk,
ahol abba se hagytuk.
Most unokáink lettek,
kiknek kezünket nyújtjuk.

Mit üzenne most a testem,
mikor oly sok minden fáj.
– Mit érne, mondd, az életed,
ha magányosan telne el.