Az ég könnye

Az eső az ég könnyei
A jó ég tudja csak, ki miért szereti.
Ragyog a nap az égen,
Szürke felhők sorakoznak szépen.
Hull a könnye – hull a könnye.

Mogorva felhők csatája dúl,
Az ég könnye egyszerre csak hull és hull.
Először csak csepereg,
Potyog a földre,
Talán a jó Isten küldte.
Hull a könnye – hull a könnye.

Békésen zokog már az ég,
Hull – hull a könnye csendesen,
Béke honol a lelkeden.
Monoton égi könnyek
Folyton-folyvást záporoznak erre
A csodálatos megfáradt földre.
Hull a könnye – hull a könnye.

Záporozik az ég,
Ki tudja, meddig könnyezik még.
Sír – sír egyre csak
Nem tud megnyugodni,
Az ég könnye elkezd tajtékozni.
Hull a könnye – hull a könnye

Szoba mélyen eláraszt a lelki nyugalom
Ahogy a könnyek sírnak az ablakokon.
Hirtelen megszűnik a zokogás az égen,
Előbújik a nap a felhők mögül kedvesen.
Hullt a könnye – hullt a könnye.

Hozzászólások (1 darab)