Ma, csendben

Ma a nap lassan köszönt rám,
mintha tudná, hogy idő kell.
A gondolatok puhán ültek bennem,
nem vitatkoztak a csenddel.

Ma nem akartam messzire menni,
csak ott lenni, ahol vagyok.
A szívem halk irányt mutatott,
és én követtem a nyomot.

Az este finoman betakarta a napot,
mint aki békét hoz haza.
Ma elég volt a jelen pillanat —
és benne nyugodott a világ maga.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.