Hóesés

Ma fehér gyászba borult a táj,
hogy így emlékezzen holtában, havasan,
az egykori napsütéses, derűs nyárra,
és hulló hópelyhekben őrizze nyomát
a napsütésnek, vidám kacagásnak.

A mai gyászos napra a táj
a vonuló felhőkből,
a magasból választotta
alkalmi új ruháját.

A kavargó, feszülő felhők
egyszerre megnyíltak,
s belőlük a friss hó,
gyermekek öröme,
angyalok könnye,
most hull szabadon,
egyre csak szakad.

A sok tömött hópehely,
szellőtől fújva,
kavarog, száll a légben,
megannyi sokszögű csillag,
szárnyszegett fehér madarak.

Hozzászólások (2 darab)