A felhők

Ó égen vándorló hófehér fellegek,
ahogy nézlek, csodállak bennetek.
Mindegyikben valamit meglátok,
meglátom a pillanatnyi varázsotok.

Eljátszadozok ma is a gondolattal,
mit ábrázolnak a vándor fellegek.
Ma már nem egyedül nézegetem,
mellettem van két apró gyermek.

Boldog pillanatok, ha találgatják,
vajon sárkány, kutyus, vagy maci,
amit a hófehér felhők rejtenek.
Nekem maga a végtelen csoda.

Felhők szárnyán szállni, repülni,
ahogy a kósza szél sodorja tova.
Vele száll, utazik a képzeletünk,
gyermeki énem most is boldog.

Nekem egy varázslatos világ,
meglátni amit más nem láthat.
A sejtelmesen napot eltakaró,
a kergetőző vidám pamacsot.

A felhőket csodálom, fotózom
elkapom a pillanatnyi csodákat.
Örökre elrejtem a szívembe is,
ezt a varázslatos, mesevilágot.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.