Ahogy utam végéhez közeledek, megtalálva helyemet a világban. Nyugalmat lelve pihenhet lelkem, helyére került bennem minden.Tovább olvasom…
Agymosott, képzavarokkal tarkított múlt-jövőben, mikor a galád ember is önmagába visszakorcsosul,Tovább olvasom…
Füst árad a kéményekből, fehérlik, rátelepszik lomhán, búsan a völgyre. Fent ködben lapul az erdő,Tovább olvasom…
Kószál a csend az erdőben, néha felemel egy tollpihét, nézegeti, aztán lágyan elejti. A hó roppanása sem riasztja,Tovább olvasom…
Mint égszakadás zuhant le az est, s behatolt minden zugba, mintha ki akarná szorítani a fényt, s ez a dolog nem fordítva volna.Tovább olvasom…
Aki a csillagokat az égre rakja, bánatos szívéből adja millió fájdalmát, rejt minden felrakottTovább olvasom…
Fák tetején már ősz oson, tó tükrén színesedő lomb, tó partján még nyár emléke, székekből árad a meséje.Tovább olvasom…
Kettősség van arcunk mögött, egyik, amit óvunk a külvilágtól. Másik arcunkat megmutatjuk, kérdés, ki mit lát az álarc alatt.Tovább olvasom…