Szív vadul ketyeg A lélek hiába szól Agyban csend honolTovább olvasom…
Néha a lélek nyugalomra vágyik, Kell a csend, hogy megtaláljam magam. Néha a szívnek már semmi sem számít. Kell, hogy halljam a saját szavam.Tovább olvasom…
Én vagyok az ág, te pedig a törzs. Halkan dúdolunk egymás szívében. Elmerülve a csendünk ölében, Mint vég nélküli tenger mélyébenTovább olvasom…
A tornácon vár már engem! Szótlanul, némán, csendben. Haza kéne végre mennem, Otthon finomakat ennem,Tovább olvasom…
Kebledre simultam, Vajjá formáltál, Ajkad íze akár a fűszer, Fekete hullám csap szememre,Tovább olvasom…
Gyűlnek a viharfelhők, Eluralkodnak, tombolnak, ijesztők... Szürkeség mindenfelé, Baljós kinézetű.Tovább olvasom…
Ma nem rohantam a holnap után, csak megálltam a jelenben. A csend beszélt helyettem, és a szívem hallgatott rá.Tovább olvasom…
A hang és a csend. Káosz és rend. Egyszerre kint, És egyszerre bent.Tovább olvasom…