A szó megakadt a torkomon, mint jéggé fagyott földhözragadt gondolat. Csak néztem némán, s hihetetlennek tűnt, mi valóság volt, most elvitte egy röpke pillanat.Tovább olvasom…
Még fülemben cseng nevetésed dallama, De a csend ma is úgy beszél, mintha hallana. Felidézem hangod, az emlékek fala rám omlik, A köztünk lévő kötelék bárhogy feszítem, nem bomlik.Tovább olvasom…
Az orgona mindig hazaérkezés, amikor kinyílik, a kert egyszerűen más lesz, szebb a reggel, lágyabb az este, jólesik csak állni mellette.Tovább olvasom…
Mikor majd nem számít már semmi... A mindenek felett, eddig a legfontosabb, a mélabús közömbösségbe belezuhan. Csak legyintek majd, nem is a kezemmel,Tovább olvasom…
Messze vagy, de tudom, hogy figyelsz, Szereteted közvetíted, Ölelésed örökké bennem él, Mondd, miért ilyen korán mentél?Tovább olvasom…
Egyszer régen, csendes estén. Egy lány a vállamhoz ért,Tovább olvasom…