Tavaszlány ül az ágyak szélén, Szép, virágos álmokat szór szét Barna hajába most belekap A kellemesen suttogó szél.Tovább olvasom…
Mióta vagy nekem, megváltoztam. Magabiztos nagyhangúból, csendes merengővé váltam.Tovább olvasom…
Régi karácsonyok jutnak az eszembe, mikor még kicsik voltak gyermekeim, unokáim, mikor még nem hiányzott mindannyiunk kedvence,Tovább olvasom…
Összezárt fogsorokkal vonszolják egyre tovább nehézkes sorsuk tragédiáit, akik már többször is megtörtek,Tovább olvasom…
Már rajzolódik arcomon az ifjúság szele. Ó, hol van az már, régi cukormáz.Tovább olvasom…
Vörösen izzik a szürkületben az ég alja, Tűzokádó sárkány csókja lehet rajta. Lángokban áll most a mennyek országa, Mintha haragját szórná szét az alkony csodája.Tovább olvasom…
Sárszínű talán, mégis tiszta, akár a pitymallat halvány, pitypangkeltő, s lágyanTovább olvasom…
A tavasz pírja lassan ébred, selyemfény kúszik a fák között. A szél a rügyek közt mesélget, és új dallamot hord a völgy alatt.Tovább olvasom…