A tánc a lélek mozdulata, néma vallomás a hang mögött, hol már nem kellenek szavak, testünk győz az idő fölött.Tovább olvasom…
Visszhangok ölelnek körbe, véresen világít a telihold. Visszakapom-e valaha, amit elvettél?Tovább olvasom…
Lángok alatt születtem, félhomály peremén, Az éj verte szívem a sors hegedűjén. S a hallgatás fölött egy örök szó ragyog, Mit sem idő, sem halál el nem fojt.Tovább olvasom…
Babonázó szemhéjak nyílt s őszinte melodrámája mögött finom, gyöngéd ujjak simogató mozgásaiban, mikor a tiltott érintés emberilegTovább olvasom…
Időtlen szó, mely fogalom maradt. Leírt versek és mondatok mit költők, írók papírra véstek, mikor áldották vagy szidták a napot.Tovább olvasom…
Bármerre sodor a néma éj, ha csillag hull a vállamra csendben, szívem akkor is hozzád ér, mint partot kereső fény a tengerben.Tovább olvasom…
Volt egyszer egy suttogó, aranyló rét, hol lassan lépdelt át az esti fény. Egy gyermek ült a fű puha ölén, és csillagot számolt az ég szélén.Tovább olvasom…
Szívedhez érni, csillagokba lépni Ahol a csend is rólad kezd beszélni Szívem csendjében őrzök minden percet Átölel, csendben érzem lelkedet.Tovább olvasom…