Jó volna megérteni s megmérni a még hátralévő nincs-Időt, eljutni bárhogyanTovább olvasom…
Kinőtt árnyékod még híven, kellő némasággal követ; tétován álldogálsz, még egyik lábadatTovább olvasom…
Ahogy a puding próbája az evés, szándékosan befelé csorgó huzatos könnyeinkkel sem igazán tudunk már mit kezdeni.Tovább olvasom…
A spirálisan tekergőző kígyók mostan legszívesebben fölfalnák az egész Világot; nukleáris bomlásokTovább olvasom…
Jó volna megérteni s megmérni a még hátralévő nincs-Időt, eljutni bárhogyanTovább olvasom…
Szokatlan lötyögött a rozsdás zár egy-egy szív-szirmon, mintha immár mindenkiTovább olvasom…
Én nem ilyennek képzeltem a nagy Életet: nem bontott se reményt, lehetőséget vagy jól csengő tippet,Tovább olvasom…
Lépteink zörögnek, akár az avarszagú, kicsapongó szél, lelkünk most mégTovább olvasom…