CSAJOS DILEMMÁK

Május elején jártak még csupán, de a fővárosra még így is szinte azonnal rátelepedett valami izzasztó, afrikai típusú hőség és könyörtelen páratartalom, ami a legtöbb embert arra kényszerítette, hogy húzódjon tartósan hűvösebb helyekre, vagy nagy teljesítményű légkondicionáló berendezést szereltessen be akár még saját otthonába is.
A belvárosi bohém, nyüzsgő kavalkád egyetlen szempillantásra megtelt a szinte semmiből előbukkanó embersokadalommal, akik mind-mind vagy bulizni indultak, vagy akár késő éjjelig bezáróan kiereszteni a feszültséget és a fáradt gőzt, melyet az adott hét kisebb-nagyobb megpróbáltatása okozott.

Négy csajos barátnő beszélt meg bizalmas találkozót, és amolyan igazi csajos pasi-mustrát, és már alig várták, hogy személyesen is találkozhassanak, mert egy-egy találkozó szinte már abban a percben meghiúsulni látszott, hogy ötletként kipattant egyik vagy másik barátnő fejéből.
A csajos barátnők közül már majdnem mindenki boldog családanyának számított egy kivétellel, és kezdtek egymás közt kicsit úgy viselkedni, mintha szándékosan le kellene körözniük, vagy épp lenyűgözniük egymást csupán csak azért, hogy még mindig vonzó, szexis, kiegyensúlyozott nőknek tekintsék önmagukat, akiken nem fog a modern kor folyamatosan stresszelő rohanása és exhibicionista, felszínes külsőségei.

– Ne hülyíts, kisanyám! Nem most jöttem le a falvédőről! – méltatlankodott egy bombázó szőkeség, miközben csajos barátnőivel éppen a belváros egyik felkapottabb szórakozóhelyén ücsörögtek, és alapvetően pasis ügyeket kezdtek önmaguk szórakoztatására velősen kivesézni.
– Pedig esküszöm az anyám életére! Sőt! Annyira aranyos és cukorfalat volt, mert gyertyákat helyezett el a hálószobában, persze kis híja, hogy nem gyulladt fel a függöny, és letérdelt, és megkérdezte, hogy szeretnék-e vele élni! Én komolyan mondom, akkor azonnal beleszerettem! – vett egy nagy mély sóhajt, amiben benne volt egy egész élet.

– Csajszim! Esküszöm mindenre, ami szent, hogy neked totálisan megzakkant a kis agyacskád! – kortyolt máris egy hatalmasat koktéljába egy barna bombázó, akiről az ember ritkán mondhatta volna meg, hogy háromgyerekes anyuka.
– Jaj, csajok! Ugyan már! Fruzsi egész biztos tudja, hogy mit csinál! Mi a fenének kell őt állandóan szekírozni, meg gyötörni?! – kérdezte vallatóan barátnőit egy másik hölgyemény, aki ugyancsak beillett volna szépségkirálynőnek.
– Rendben! Ott a pont! Akkor elő a farbával, Fruzsika! Hogy is állsz te a híres romantikus lovagoddal?! – fordult kérdőn felé az előbbi szőke szépség. Kicsivel később az összes csajos barátnő is élénken, kissé türelmetlenül kezdte figyelni, hogy vajon Fruzsi mit fog mondani.

– Jaj, olyan undokok tudtok lenni, csajok! – dorgálta meg őket kedvesen. Szinte már gyerekkoruk óta a legjobb barátnők voltak, és titkos esküvel meg is fogadták egymás között, hogy évtizedek jöhetnek, mehetnek, ők mit sem fognak változni.
– Mi csupán aggódunk érted, kicsi szívem, mert a te híres romantikus lovagod nincs túlzottan eleresztve, már ami az anyagi természetű dolgokat illeti! – volt valami a szőkeség leereszkedő és ironikus hangjában, amitől Fruzsi majdnem méregbe gurult, de úrinő lévén pontosan megtanulhatta már kezelni az effajta kényes és ingatag szituációkat.

– Kérdésedre válaszolva Kornélnak van egy alapfizetése, de nagyon rendes, becsületes, és imádom, hogy mellette igazi nőnek érezhetem magam. Még verseket is ír hozzám rendszeresen, amitől bezsongok és olvadok! A ti kigyúrt macsó pasitok hányszor írt bármit is hozzátok?! Azt se tudják, hogy mi fán terem a kortárs irodalom! – tette támadólag keresztbe a kezét, és ez egy jelzés volt barátnői részére, hogy komolyan is gondolja, amit mond.
– Hékás! Nyugi, nyugi! Nem akartunk mi semmi rosszat! Igaz, csajszik?! Csak dumcsizunk róla, akárcsak a régi szép időkben!

Időközben felbukkant egy nyurga pincérféle srác, aki újabb italokat szervírozott, majd ahogy megjelent pár percre, úgy el is tűnt.
– Meg kell mondanom, csajszik, eléggé hangulatos kis hely ez!
– Na, hallod, még szép! Egyébként nekem már V.I.P. tagságom is van! – Az egzotikus szépség valósággal látványosan meglobogtatta barátnői szeme előtt a félmilliót is megérő táskájából elővett kis platinakártyáját, és olyan büszke volt, akár egy hivalkodó pávamadár.
– Jaj, Szandra! Ez most komoly?! Mit akarsz te ezzel a hülye kártyáddal?! Azt hiszed, ha itt lobogtatod a szemünk előtt, attól majd változni fog bármi is?! Inkább küldhetnél az asztalunkhoz néhány igazán belevaló, macsós chippendale-fiúcskát! – javasolta a modellalkatú hölgy.

Szandrának sem kellett több unszolás. Máris szólt egy fekete öltönyös, marcona képű „Hulknak”, aki néhány perccel később három izmos chippendale-fiút küldött a csajos barátnők asztalához, akik ritmusos zenére máris látványos vetkőzésekbe kezdtek, a csajos hölgyek pedig nem győztek ujjongani és sikoltozni felszabadult örömükben, mintha süldő tinédzserek lennének, akik először akarnak szexelni.
– Ó, csajszik! Ez már nagyon kellett! Imádom az ilyen macsó pasikat, akik aztán valóban tudják, hogy mi egy-egy igazi nőnek! – A szőkeség máris végigsimította ujjacskáit az egyik kigyúrt, meztelen pasi hasizmán, majd kicsit még meg is paskolta a fenekét.

Fruzsi pedig nem győzött pirulni, hogy legrégebbi barátnőitől ilyen viselkedést lát. Ami őt illeti, neki nagyon fontosak voltak nem csupán a gyerekkori fogadalmak, de a játékszabályok is, mert ezek által biztos súlypontokat jelölhetett ki önmagának és életének, és nem kellett feleslegesen izgatnia magát amiatt, hogy bármilyen tervébe akárcsak a legapróbb hiba csúszik.

Miközben a három kigyúrt chippandale-pasi meztelenül vonaglott és erotikus táncot lejtett a barátnők ölében – persze Fruzsit kivéve –, Fruzsi ténylegesen elgondolkozott azon, hogy igazándiból talán nem is volt annyira jó ötlet legjobb barátnőit beavatnia magánélete fordulópontjába. Pedig mennyire jó lett volna, ha megkapja a várva várt barátnői jóváhagyást afelett, hogy bátran hozzámehet pasijához még akkor is, ha ezentúl majd átlagos és közepes életszínvonalat kell élnie, és sokkalta kevesebbet költhet olyan dolgokra, melyeket ez idáig megengedhetett magának.

A chippendale-pasik aztán, ahogy előbukkantak a semmiből, úgy alig félórás külön műsorszámukat követően vissza is mentek dolgozni, míg akadt néhány csajos barátnő, akik jócskán sóhajtoztak utánuk:
– Öregem! Esküszöm, hogy kipróbálnám a hármas felállást! Talán még az én mackókámat is rá tudnám beszélni az új kreatív ötletek élvezetére! – fogalmazott egyértelműen a bombázó szőkeség.
– De Szandra, kérlek! Felnőtt emberek és szülők vagyunk már mindannyian! Viselkedjünk méltóan a nőiességünkhöz! – dorgálta meg a barnahajú modellhölgy.
– Hékás, kisanyám! Csakis a saját nevedben beszélj, elvégre a mi Fruzsink még se nem anyuka, és a pasijával szerintem még csupán csak a dolgok kezdeténél tartanak! Igazam van?! – nézett előbb sandán, majd egyre mohóbb kíváncsisággal barátnőjére, aki most nem győzött pirulni, hogy olyasminek volt fültanúja, amire eddig nem nagyon volt jellemző – legalábbis bensőséges baráti körökben.

– Való igaz! Különben is megbeszéltem Kornéllal, hogy nem rohanunk sehova! Ha jönni fog a baba, akkor mi leszünk majd a legsugárzóbb, legboldogabb álompár, akit valaha is a hátán hordott a Föld! – jelentette ki, hogy mindenki jól megértse, van egy olyan privát intimsége a magánéletének, ahova – értelemszerűen – mást nem szívesen enged be, legyen az akár még a legrégebbi barátnői közül valaki.
– Nocsak, nocsak! Hát csak kibújt a szög a zsákból! A mi kis hercegnőnk beijedt! Eltaláltam?!
– Szandra! Ne kezd el megint! Fruzsi azért akart találkozni, mert igenis fontos a pozitív megerősítés és a támogatásunk számára! Az, hogy ki mit gondol, szerintem más lapra tartozik! – kontrázott a szépség kijelentésére a barnahajú nő.
– Hát szerintem pedig kurvára tévedsz, kedves Edina!
– Valóban?! És ha szabad kérdeznem, akkor miben is?! – most már kicsit úgy festett ez a csajos dumálgatás, mintha nyílt ellenségeskedés vagy viadal folyt volna Fruzsi kegyeiért, aki kissé tétován és bizonytalanul állt a szituáció előtt.

– Azért te liba, mert ha nem vetted volna észre, Fruzsika most mindannyiunknak a szemébe hazudott! – emelte fel a hangját, mire az összes barátnő jócskán megdöbbent.
– Ezt meg hogy akarod érteni?! – emelte fel a hangját Edina is.
– Jaj, az ég szerelmére! Ne legyetek már ennyire sült idióta fapicsák! Fruzsi azért mesélt az ő lovagjáról, mert megerősítést akar, hogy egyáltalán van-e jövője a kapcsolatnak. Tehát mi vagyunk négyen, Fruzsit is beleértve, de ő nem voksolhat saját magára, így hármunk között áll vagy bukik a kérdés, hogy vajon hogyan döntünk! Ha azt mondjuk, hogy gáz a pasija, akkor ez egy jelzés Fruzsinak, hogy esetleg át kellene gondolnia a további kapcsolatát! Értitek már?! – nézett rá mindenkire. Most mintha a levegő és a lélegzet is megállt volna. Beletelt jó pár tartalmas percbe, mire egyáltalán bárki is szóhoz juthatott.
– Én szerintem nagyon jó dolog, hogy Fruzsi végre talált magának egy nagyon kedves és tök jófej pasit, mert ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabb lett!
– Hha! Mondja ezt egy olyan anyuka, aki már vagy tizenöt éve minden egyes alkalommal vagy a Balatonra megy, vagy a Tiszára, mert az olcsóbb, pedig lenne rá bőven lóvéja, hogy külföldön süttesse a hasát.
– Jaj, ugyan kérlek! Ne szórakozz!

– Csajszik! Viccet félretéve! Szerintetek szavaznunk kellene, vagy inkább mindenki mondja el a saját véleményét?! – tette fel a kérdést a harmadik hölgy.
– Akár titkos szavazást is csinálhatunk, de nem ér lesni, vagy csalni! Ez szigorú szabály! – kötötte az ebet a karóhoz Szandra.
– …És hadd kérdezzem meg, ha lezajlik a szavazás, akkor mindenki boldogan fellélegezhet, vagy Fruzsi lesz boldogtalan?! – most valóban a lényegre tapintott Edina.
– Ugyan már, te dinka! Attól mi még ugyanolyan jó barátnők maradunk, mint eddig, de Fruzsinak majd döntést kell hoznia a saját életével kapcsolatban.

A három nő elővett egy kis noteszpapírt, majd mindenki firkált rá valamit, elsősorban Fruzsi új pasijával, Kornéllal kapcsolatosan, akivel még az életben nem találkoztak. Aztán szóltak az egyik pincérsrácnak, hogy hozzon egy közepes méretű üvegtálat, amibe beledobták a cetliket, majd akárcsak egy sorsoláson, jócskán megkeverték a papírfecniket, aztán következett a pillanat, hogy Fruzsi megtudja, hányadán is állnak vele barátnői.
– Úgy látom, hogy megszületett a döntő szavazat! Kettő mellette és egy tartózkodik! – jelentette ki Szandra ünnepélyesen, majd azonnal fel is hörpintette koktélja maradékát.
– Ezt most mégis hogyan kell érteni?! – kérdezték többen.
– A gyengébbek kedvéért ez azt jelenti, hogy mindhárman támogatjuk Fruzsi új kapcsolatát, ám egyikünk még tartózkodik, tehát nem biztos a válaszában. Világos?!
– És akkor most mégis mit kellene csinálni?! – kérdezte valaki.
– Hát ez nem igaz! Hogy hova kerültem?! Ez óvoda vagy kisdedóvó?! Nem lehettek ennyire retardáltak! Ez azt jelenti, hogy Fruzsi nyugodtan belevághat az új kapcsolatába, de azért nem árt, ha észnél van, és persze használja azt a nagy eszét!
– Ó, hát az már mindjárt más! – válaszolta a harmadik anyuka.

A négy barátnő bőszen koktélozgatott még egy ideig, majd hajnali három magasságában hívattak maguknak egy Uber taxit, de a tarifát testvériesen elosztották egymás között. Mire mindenkit sikeresen hazafuvaroztak, csupán csak Fruzsi maradt a taxi hátsó ülésén. Ő a város másik végén lakott egy társasházban.

Amíg hazafelé tartott, valósággal zsongott és kavarogtak a gondolatai. Próbálta részletesen átgondolni a történtek mellett csajos barátnői véleményét az élete összefüggéseivel kapcsolatosan. „Vajon ténylegesen ők változtak meg pusztán azáltal, hogy anyukák és szülők lettek, és belesimultak a szürke hétköznapokba, vagy a világ is egy hatalmas tótágast állt, és az egyszerű átlagember már egyre kevésbé képes benne rendesen eligazodni?!” – Míg ezen töprengett, a taxi kitette közös lakásuk előtt. Kifizette az útiköltséget, majd lifttel felment a hatodik emeletre. A bejárati ajtóban már Kornél várt kicsit aggódva.
– Szia!
– Szia! Bocsáss meg, hogy most jöttem, de nagyon jót dumcsiztunk a barátnőimmel! – azonnal át kellett hogy ölelje, nem csupán azért, hogy érezhesse a férfi testét, de hogy a lelki kiegyensúlyozottsága is tartós legyen.
– Örülök, ha igazi barátaid vannak! Nincs ebben semmi rossz! Szerintem!
– Igen! Én is nagyon örülök! Tudod, miről beszélgettünk órák hosszat?
– Gondolom, olyan csajos izékről…?
– Hát igaz, ami igaz, volt belőlük bőven, de rólad is ejtettünk jó sok szót!
– Ez virágnyelven annyit jelent, hogy aggódnom kellene a kialakulófélben lévő kapcsolatunk miatt?! – nézett rá kissé gyanakodva.
– Ugyan már, drágám! – könnyed puszit adott a férfi arcára. – Csak nagyon kíváncsiak voltak a reakcióra, hogy a legrégebbi barátnőim miként fogják fogadni a mi kettőnk kapcsolatát. Egyébként a lelkemre kötötték, hogy ha akad néhány szabadnapod, mindenképp vigyelek majd magammal, mert szeretnének személyesen is megismerni téged! Nyugi, tök jófejek, meg minden!
– Részemről a szerencse! Látom, hogy kicsit fáradt vagy! Gyere be, és pihend ki magad! – gyöngéden karon fogta barátnőjét, és bekísérte a benti szobába.