A szomorú novellák világa az élet legmélyebb rétegeibe vezet: a veszteség, a búcsú, a fájdalom, a hiány és a csendben hordozott emberi történetek birodalmába. Ezek az írások nem csak könnyeket csalnak elő – segítenek megérteni azt, amit néha kimondani sem tudunk. Itt olyan megrázó és lélekmelengető szomorú történeteket gyűjtöttünk össze, amelyek az élet törékenységéről, az elmúlásról, az összetört szívekről és az újrakezdés csendes erejéről mesélnek.
A Múzsák Könyvtára szerzői olyan novellákat hoztak létre, amelyek képesek megállítani egy pillanatra a világ zaját. Olyan írásokat olvashatsz itt, amelyekben saját veszteségeid, elnémult érzéseid és régi emlékeid is visszhangra találhatnak. Ha egy szívbemarkoló történetre, egy mély érzelmi utazásra vagy egyszerűen csak egy kis lelki megtisztulásra vágysz, jó helyen jársz.
Ülj le egy percre, és engedd, hogy ezek a szomorú novellák kimondják helyetted azt, amit a szív már régóta hordoz.
A Múzsák Könyvtára szerzői olyan novellákat hoztak létre, amelyek képesek megállítani egy pillanatra a világ zaját. Olyan írásokat olvashatsz itt, amelyekben saját veszteségeid, elnémult érzéseid és régi emlékeid is visszhangra találhatnak. Ha egy szívbemarkoló történetre, egy mély érzelmi utazásra vagy egyszerűen csak egy kis lelki megtisztulásra vágysz, jó helyen jársz.
Ülj le egy percre, és engedd, hogy ezek a szomorú novellák kimondják helyetted azt, amit a szív már régóta hordoz.
Ádám tanulás után szobája ablakánál állva nézelődött. A kertből tavaszi zsongás hangjai szálltak a levegőben. Madarak énekeltek, méhecskék zümmögtek, tarka pillangók vidáman repkedtek. A sok színes pillangó közt volt egy hófehér, amely minden délután az ablak párkányán pihent. Ádám szívében felcsillant a remény. Talán meghalt szülei küldik a hófehér pillangót. Esze tudta, hogy ez lehetetlen, de mégis nagyon akarta hinni. Egy nap óvatos mozdulattal kezét nyújtotta felé. Sokáig várt türelmesen, amikor megtörtént a csoda. A fehér pillangó karjára szállt, és egy jó ideig rajta pihent. A kisfiú szeretettel nézte és hatalmas könnycseppek gördültek le az arcán. Első öröme volt a szeretet nélküli intézetben.Tovább olvasom…
Cserepes szájjal szólt hozzám. A hangja olyan volt, mintha egész éjjel nem ivott volna vizet. – Kék az ég, s zöld a fű. A lelkem mélyén sötétséget érzek. Az udvaron álltunk. A nap tényleg élesen sütött. A fű túl zöld volt, már-már bántó. A szája szélén fekete festék száradt. Ugyanolyan, mint ami a mi garázsunkban állt félig nyitott dobozban. Nem a szemembe tekintett. A vállam fölött nézett, mintha valakit keresne mögöttem. Anyám a konyhában volt. Az ablak résnyire nyitva. Nem mozdult. Kormosné furcsa asszony volt. Mindig tudta, mikor nincs itthon anyám. És mindig akkor jött át valamit kérni. Cukrot. Sódert. Pumpát a biciklihez. Apám ilyenkor nem sietett vissza. A kert fényes volt régen. Apámmal együtt locsoltuk. A víz csillogott a leveleken, ő pedig azt mondta: –…Tovább olvasom…
A városka központjában, a sarki cukrászda és a kis italbolt között már hosszú évek óta-késő ősztől februárig- ott álldogált egy anyóka. No, nemcsak úgy magában álldogált...Gesztenyét árult. Finom sült gesztenyét. A levegőben messzire szálló friss, sült gesztenye illata régi, hideg napok emlékét idézte. Az anyó ott sürgött-forgott az öreg, üstös gesztenyesütője mellett. Volt egy kis összecsukható széke is, amikor elfáradt, leült rá. Októbertől februárig sütötte és árulta a finom gesztenyét. Voltak törzsvevői is, többek között egy magas, szikár öregúr (a helyi múzeum igazgatója), két felszolgálónő a sarki cukrászdából, néhány középiskolás diák. Ők minden áldott nap vettek egy adagot a frissen sült ínyencségből. Aztán itt volt még Lida is kislányával, az óvodás Lilivel. Ők ketten minden…Tovább olvasom…
Az ősz csodálatos színekbe öltöztette a tájat. A lenyugvó nap fényét a lassan leereszkedő köd homályosította. Lívia ráérősen sétált a lehullott avarban. Óvatosan lépett fel a gyönyörű, fából faragott hidra. Szemei a túloldalt kémlelték, mintha keresett volna valakit, de csak a mozdulatlanul álló fákról hull alá egy-egy megsárgult falevél. Még a máskor hullámokat verő folyó is csendes volt, most a part menti bokrok nézegették magukat a sima víztükörben. Lívia lassan, szinte araszolva haladt a híd közepe felé. Ott megállt és a korlátnak támaszkodva várt. Nem nézett sem jobbra, sem balra, lehajtott fejjel nézte tükörképét a folyó vizében. Csend és némaság vette körül, ezen a késő őszi délutánon még a madarak sem rikoltoztak. A nap már teljesen eltűnt, míg a köd egyre sűrűbb lett…Tovább olvasom…
Margit néni szeptember végén érkezett az idősek otthonába. Fia, menye, kísérte és költöztette be, úgymond, csak a téli hónapokra. Nagyon nehéz szívvel hagyta el kicsi házát, szülőfaluját, ahol már csak pár család lakott. A vele egykorúak már a falu temetőjében pihentek, a fiatalok meg szétszóródtak a nagyvilágban. Az üres házak legtöbbjét külföldiek vették meg, de télre ők is hazamennek saját országukba. Fia kitartó unszolására egyezett bele, hogy a közeli kisváros idősek otthonába költözzön. – Ne keseregjen édesanyám, nyárra majd haza visszük, ezt a pár hónapot meg csak kibírja. Itt társaságban lesz, főznek, mosnak, vigyáznak magára. Látja milyen szép, kényelmes szobát kapott, senkivel nem kell osztozkodnia. Nem volt könnyű, de ezt is elintéztem. Akkor most mi elmegyünk, hogy nyugodtan…Tovább olvasom…
A lány világéletében bizalmatlan volt, ebből adódóan nehezen barátkozott. Egy idő után családja elkönyvelte, már öreglány marad. A sors mégis tartogatott neki meglepetést. Esős nyári nap volt, amikor megcsúszott a járdán, és segítség nélkül nem tudott felállni. Egy középkorú férfi sietett hozzá. Ügyesen felsegítette és hazáig kísérte. A búcsúzásnál hosszan néztek egymás szemébe, majd telefonszámot cseréltek. Másnap felhívta a lányt, harmadnap szintén, a negyedik napon találkoztak. Az első hosszú beszélgetést egyre több követte. A lány szívének ajtaja lassan kitárult, hogy beengedje a boldogságot. Szeretettel dédelgette, de valami még hiányzott, nem tudta megtartani. Újra egyedül maradt, és örökre bezárta szívének ajtaját.Tovább olvasom…
A Nő. Igen ő, a tökéletes Nő. Hogy ki ő? Elvira, akit amint elhagyja a lakásának bejárati ajtaját, fejét felemeli, büszkén lép háza előtti járdára, és minden reggel elindul munkába. Hétfőtől-péntekig, reggel nyolctól, délután négyig. Házától másfél kilométerre lévő munkahelyére gyalog jár, oda és vissza. Negyvennyolc éves, tíz évig volt férjnél, majd elvált. Azóta egyedül él. Gyermeke nem született, pedig nagycsaládot szeretett volna. Ezen a munkahelyén már tíz éve dolgozik, van pár munkatársa, aki udvarolt volna neki, de ő finoman, rossz szó nélkül nemet mondott. Sokan nem értették az elutasítását. Csinos, korához képest tíz évet letagadhatna, arcán a bőr sima, ráncok nélkül. Évek óta nem használ sem arckrémet, nem sminkeli magát, sem fodrászhoz, sem kozmetikushoz nem jár…Tovább olvasom…
Emese Kényelmes fotelomban ülve nézem az alvó Pétert. Több mint öt éve vettük neki ezt a pizsamát, amit az óta is imád. Szürke és aranyszínű csillagok díszítik. Egy hosszú hétvégén, három napra foglaltunk szállást, Dublin egyik kitűnő szállodájában. Este észrevettük, hogy Péter pizsamája otthon maradt. Aznap este, a szálloda köntösében aludt. Kicsit fázós volt, mindig pizsamában aludt. Másnap reggel az első dolgunk az volt, hogy kerestünk egy boltot, ahol nem egy, hanem kettő pizsamát vettünk. Egyformát. Ő így szerette, ha mindenből kettő van. Ebben a pillanatban hátat fordít nekem. Csak a fekete dús haját látom, ahol már kezdenek megjelenni az ősz hajszálak. Lassan vett levegőt, és olyan halkan, hogy néha felkeltem fotelomból, és ellenőriztem, hogy lélegzik-e. Felállok…Tovább olvasom…
A szomorú novellák mellett érdemes felfedezni azokat a történeteket is, amelyek az élet mélyebb érzéseit, a veszteséget, a feldolgozást, a nosztalgiát vagy éppen az újrakezdés reményét mutatják meg. Ezek az írások segítenek megérteni önmagunkat, rálátni fájdalmainkra, és megtalálni azt a belső erőt, amely továbblendít bennünket a legnehezebb napokon is.
Ha közel áll hozzád a csendes, mély érzelmeket felidéző irodalom, nézz körül a következő kategóriákban is:
Kapcsolódó témák:
Élet, Érzelmes, Nosztalgikus, Önismereti, Romantikus
Ha közel áll hozzád a csendes, mély érzelmeket felidéző irodalom, nézz körül a következő kategóriákban is:
Kapcsolódó témák:
Élet, Érzelmes, Nosztalgikus, Önismereti, Romantikus