A pszichológiai novellák a lélek legrejtettebb zugaiba vezetnek. Ezekben a történetekben a hangsúly nem a külső eseményeken, hanem az emberi érzelmek, motivációk, gondolatok és belső vívódások finom rétegzettségén van. Minden novella egy intim utazás: feltárja a tudat mélyén zajló folyamatokat, a kimondatlan félelmeket, a múltból hozott sebeket és azokat a felismeréseket, amelyek egyetlen pillanat alatt képesek megváltoztatni az életünket.
Itt olyan írásokat találsz, amelyek lassan, fokozatosan építik a feszültséget; amelyekben a fordulat nem mindig a külvilágban, hanem a szereplő lelkében következik be. Ha szereted az elgondolkodtató, önreflexív, néha nyugtalanító, mégis katartikus történeteket, akkor a pszichológiai novellák között otthon érzed magad.
Itt olyan írásokat találsz, amelyek lassan, fokozatosan építik a feszültséget; amelyekben a fordulat nem mindig a külvilágban, hanem a szereplő lelkében következik be. Ha szereted az elgondolkodtató, önreflexív, néha nyugtalanító, mégis katartikus történeteket, akkor a pszichológiai novellák között otthon érzed magad.
A lány bátortalanul lépett be az orvosi rendelő ajtaján. Sápadt volt, nehezen szedte a levegőt. Úgy érezte, szíve a torkában dobog. Az orvost azonban ez a látvány egyáltalán nem lepte meg, hiszen az összes eddigi betegén, akiket kezelt, hasonló tünetek mutatkoztak. Kezet fogott a lánnyal, hellyel kínálta. Megvárta, amíg a lány leül, majd így szólt: – Örülök, Hanna, hogy végre erőt vett magán, és eljött hozzám. Mégsem csalódtam magában. Ez volt a negyedik időpont, amit megbeszéltünk, de végre mégiscsak eljött. A többiek már türelmetlenül várnak magára, meg szeretnék ismerni… A telefonban már röviden elmondta, mi a problémája, kérem, most mondja el még egyszer, hallgatni fogom magát. A lány csendesen fogott hozzá a mondókájához: – Nem is tudom, hol kezdjem… – A legelején, Hanna, a…Tovább olvasom…
Mi is emberek vagyunk, nem csak húsból és vérből. Telis-tele tulajdonságokkal, mindenfélével – jóval, rosszal, vegyesen. Ki ezért, ki azért állt sorba, talán kétszer is. Hiba. Tudom, hogy nehéz az ösztöneinket kordában tartani. Én is nem egy esetben nézek előre, és próbálom, megpróbálom – hátha sikerül – legyőzni önmagamat. Igen, az indulatok erősek, és nem csak jóindulat létezik, sajnos. Annyit faragtam le magamból, hogy nem csinálok semmit sem. Maradok madáron – szó szerint. Hagyom az időt dolgozni… magamban. Ez idáig mindig jó döntés volt. Volt, hogy elszáll az ember mérge, de az is lehet, hogy szelídül. Vagy, uram bocsá, valamiféle „csínytevést” követ el itt a neten. Igen, ez is előfordul. Vállalni kell ezt is. Vagy marad az eredeti meglátás, gondolat, és véghez is…Tovább olvasom…
Mit ér egy élet, ha minden mozdulatodat irányítani akarják? Minden tetted, minden szavad és minden gondolatod? Liza szigorú nevelést kapott. Bár szüleinek ő volt a szeme fénye, soha nem mutatták ki megfelelően a szeretetüket. – A mi családunknak más a szeretet nyelve – hangsúlyozta édesanyja, amikor Liza azt kérte tőle, hogy néha üljön le vele beszélgetni, mint Panna anyukája. Liza tudta, hogy számíthat rájuk bármiben. Mindent megadnak neki, amit kér – csak egy valamit nem: egy szerető otthont, ahol megvan a családi harmónia, a szeretet és az önzetlen odafigyelés. Az évek alatt megedződött. Már nem kérte, hogy a szülei kitüntessék figyelmükkel. Amikor megismerkedett Szilárddal, úgy érezte, az élet végre kárpótolja, hiszen tőle megkapta mindazt a szeretetet és figyelmet…Tovább olvasom…
16+ –
A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Megmondom őszintén, sosem rajongtam igazán a farsangért. Egyrészt kicsi, kezdetleges Norbi valahogy mindig ilyenkor volt beteg. Másrészt, mert ahogy idősödött, egyre inkább erősödött bennem a gondolat, hogy miért is éri meg az ember fia lányának csatakosra fonnyasztó műszálas göncben és olyan fültépázó maszkban mászkálni, amiben rohadtul nem látnak lófalloszt se. Az meg, hogy ebből versenyt csinálnak, és mindig az nyer, aki vagy tanárkedvenc, vagy benne van valamelyik őse a zsűribizottságban, már csak hab a tortán. Meg persze időről időre az is egyre inkább hagyománnyá vált, hogy amikor ilyentájt szokás szerint elkezd a csapból is folyni az a hányadék, amit fényes maszkabálnak és társainak neveznek, legszívesebben a szemgolyómon keresztül tépném ki a dobhártyámat szálanként. Ha…Tovább olvasom…
Nem a relikvia miatt indultam el. Legalábbis ezt mondtam magamnak. A térképen csak egy halvány jel volt, semmi biztos, a Vad terület peremén, egy régi tisztáson. Azt beszélték, hogy ott néha megjelenik valami. Nem mindig, nem sokáig, de aki megtalálja, az nem ugyanaz az ember jön vissza. Nevettem rajta, mert a zónában mindenki ezt mondja. De aztán mégis elindultam. Az út csendes volt, túl csendes. A detektor néha megcsörrent, de csak annyira, hogy emlékeztessen, hol vagyok. Egy-két anomáliát kerültem ki, semmi komoly. Olyan nap volt, amikor az ember hajlamos elhinni, hogy uralja a helyzetet, és ez mindig hiba. A lövések balról jöttek, gyors, ideges sorozat, majd válasz rá közelebbről. Nem álltam meg, csak lassítottam, aztán megláttam őket. Ketten voltak. Egy stalker a földön feküdt…Tovább olvasom…
A pszichológiai novellák mellett érdemes felfedezni azokat a kategóriákat is, ahol a történetek szintén az emberi lélek finom rezdüléseire, belső konfliktusaira és rejtett motivációira épülnek.
Kapcsolódó témák:
Önismereti, Érzelmes, Dráma, Misztikus, Epikus
Kapcsolódó témák:
Önismereti, Érzelmes, Dráma, Misztikus, Epikus