Átmenet

Ne játssz a léttel,
Hisz oly törékeny a váz,
És oly sötét az éjjel
Mikor szomorú a ház...
Ne vessz el a csendben,
Mondd ki indulatod,
Nem vagy egyedül ebben,
Ne idézz fordulatot...

Ne győzzön látomásod,
Mely fejedben pusztít már,
Nem kell a távozásod–
Oly hosszú még a nyár...
Eljön majd az ősz is,
A hegyen túl van még,
Benned az ősi gnózis,
Ezt te is tudod rég.

Ne engedd el a létet
És ne büntesd magad,
Ne idézd meg a véget
Mert van, ki itt marad;
És a hiányod okozta űrtől
A szíve meghasad...

Kérlek, ne játssz a léttel,
Oly törékeny a váz,
Túl sötét lesz az éjjel
Ha szomorú a ház;
S bár nem érezzük kézzel...
Oly nehéz ez a gyász...

Hozzászólások (2 darab)