Élni akarás

Az ember végsőkig küzd,
a viharban egy elszánt hajó,
melynek vitorlái feszülnek a szélben,
hullámok között átvergődve.

Az élni akarás mindig győz,
mint naponta a hajnal fénye,
mely áttöri a sötétség vastag falát,
és megmutatja a reménysugárt.

Fájó pofonok csattannak,
az élet nehéz terhe sújt,
de a vérző seb, melyet ejtenek,
csak megerősít, nem lehúz.

Könnyeket fakasztanak,
mint esőcseppek a száraz földön,
de ezek a cseppek újat fakasztanak
egy új virágot, kutatva a fényt az árnyak alatt.

Térdre rogyasztanak néha,
de a lélek nem hagyja magát,
a kitartás sziklaszilárd,
mint az ősi hegyek a talpazatán.

De az akarat megmarad,
mint egy láng a szélben,
mely sosem alszik ki,
bárhol is legyen szikrázik.

Nem adja meg magát, újra feltörik.

Hozzászólások (1 darab)