IDŐNKÉNT KÉTSÉGEK

Mielőtt végleg kiöregszem
s talán el is bújdosok e méltatlan,
galád-kupec Korból, akár kivert,
fogatlan kutya – szeretném, ha azok,
kik fáradtságot véve megismertek még
utolszor felkeresnének, s meglátogatnának.
– A Világ mostan bőségesen ki van
már párnázva megbízhatatlan,
alamuszi-hitvány bérencekkel,
karrieres törtetőkkel, s horpadások,
repedések sebesítik agymosott agyukat,
penészes, mohó-ösztöneiket.

A bepúderezett, kikozmetikázott
ál-Celeb-kanárik csicsergő nyivákolásától
– sok esetben –, a falra mászok.
Ifjúságomon – ha volt is –, most borongó,
méla holdfény süt át.
Sokszor inkább okádtam a kortárs,
meghamisított történelemtől.
– Nézem még egyre e mostani tompított
közöny omladék Világot s sokszor nem érthetem:
Vajon tudatos vagy spontán dolog-e,
hogy ekkora a totálisan behülyíthető
káosz-fejetlenség szinte minden szinten?!

Az ember jóindulatúan már nem kopik,
csiszolódik a másikhoz,
akár az olajozottan forgó fogaskerék
– de méltatlan könyörtelen inkább vadként
felprédál s elvesz másoktól.
Muszáj-sültgalambokból is
takaros kártyavár építhető.
A legtöbben bizony már önmagukhoz
is tisztességtelenek.

Futó, egyéjszakás szerelmek sugaraival
nem fércelhetik össze foszló, hajótörött életüket.
Jó humanistaként tán én is kicsit kisstílű nyápiccá lettem,
ki ideje korán bepánikol, morogva zsörtölődik.
Sokszor immár mögöttem is összecsap ez az év.

Mit tudhatom, vajon mi is következhet
Hóhér-Halálok után?!
Keserűségemen rengetegszer
csak röhögni bírnak,
ám egy se mondaná nyíltan ki:
„Segítek neked!”
– Egyre gyakrabban hánykódom tragikus,
groteszk hitehagyottként egyedül,
míg fejem felett szándékosan eltűnik
egy újabb méltánytalan év
– meglehet már csak huszonkét évem,
ha maradhatott szerencsével,
addig még jó lenne tudatosan
rendbe tenni földi dolgaim!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.