Élvezem az Isten adta szépségeket, épp napfürdőt veszek. Csendben kuporgok a fűben, mikor zajra leszek figyelmes.Tovább olvasom…
Egy viharos tavaszi napon Némán ültem a kisszobában. Hallgattam az esőcseppeket, Amint leesnek a tornácra.Tovább olvasom…
Ma nem kifelé kerestem, csak befelé léptem egyet. A csend nem volt idegen többé, hanem ismerős, meleg hely lett.Tovább olvasom…
Mikor megismertelek a napfény sugárkoszorút font körénk, Pillangók lejtettek tavaszi táncot szívünknek szigetén. Halk szellő súgta nevünk az álmodó virágszirmok alatt, S az idő megállt egy percre, hogy azt érezzem örökké itt maradsz.Tovább olvasom…
Az élet viharos vonulatában most épp egyedül vagyok. A félhomályban csak a csend ölel már. Teremtőm, most hozzád fordulok,Tovább olvasom…
A kulcs a kezemben van, mégis zárva hittem már rég. S most kitárul bennem az ajtó, és belépek önmagam elé.Tovább olvasom…
A szó megakadt a torkomon, mint jéggé fagyott földhözragadt gondolat. Csak néztem némán, s hihetetlennek tűnt, mi valóság volt, most elvitte egy röpke pillanat.Tovább olvasom…
A többiek körülöttem Közös zajban, Élnek, úgy, ahogy én láthatatlan. De én egyedül ültem ott,Tovább olvasom…