Pupilla tágul, Feszül a húr, Szívem bezárul, kéz hozzámnyúl.Tovább olvasom…
Ereimben hagytad a tűt és nesztelen elhagytál, Csak ülök a csendben. Várj...úgy hallom te szóltál.Tovább olvasom…
Egy nap mindez majd véget ér. Eltakar mindent a didergő tél. Emléked elfújja az őszi szél, Halálba torkoll át mindaz, ami él.Tovább olvasom…
Erdőbe vittél és szépeket mondtál, Magasztos fenyőfa törzséhez nyomtál. Szemembe néztél, belémmmarkoltál, Kardnyelveddel szerteboncoltál.Tovább olvasom…
Idő, mondd hova sietsz? Miért van az, hogy minden jónak egyszer véget vetsz? Miért nem vethetnél véget csak a rossznak, és ölelnél örökre szeretettel egy dobozban...Tovább olvasom…
Szétszedett hóember feküdt a decemberi utcán, betakarta magát csillámló, fehér lepellel.Tovább olvasom…
Mellém ül, itt pihen, rám sem néz, némán csendben tűri a magányt, benne él, nem kér, nem remél.Tovább olvasom…
I. Testbe zárva, mint szél szűk keretben, ember csak tapasztal, fűszeres éjben, érzi az örömöt, a vágyak színét,Tovább olvasom…