Valamikor szép volt és fiatal, selymes, puha arca akár a hó, mindig vidám, dalos kedvű angyal, tekintete huncut, cirógató.Tovább olvasom…
Olyan ez, mint egy délibáb, A találkozás pillanata – csak egy rakoncátlan délibáb, Mely az utolsó percben mindig továbbszökik, S fájdalmat, néma űrt hagy maga után.Tovább olvasom…
Összetört tükröm szilánkjain át nézlek Álom ez, vagy valóság – hiába nyúlnék érted. Éles fájdalom állja útját érintésemnek feléd. Kiserkenő vér festi vörösre arcod ívét.Tovább olvasom…
I. Rettentően fájsz. Hiányod őrli lelkem szétmálló pernyévé.Tovább olvasom…
Mikor unod meg rabló életmódod? Hagyd abba, mert senki nem szeret.Tovább olvasom…
Sorsunk szálai észrevétlen futnak egybe. A vég tükrében nézzük most egymás lelkét. Halkuló sóhajod jelzi: időnk lassan lejár. Éjsötét lélekszálként adod vissza fényemet.Tovább olvasom…
Átkozottak gyermekei vagyunk mi az éjszakában. Kormos, fekete hajunkTovább olvasom…
Szorító lélegzet, lüktető érzések, Túl fullasztó lett a magány. Gyakran kísértenek meg a rémképek, Néha rossz útra vitt a vágány.Tovább olvasom…