A kortárs novellák a mai világ lüktetését hozzák közel: a rohanást, a csendet, a töréseket, a vágyakat, a kimondott és kimondatlan érzéseket. Ezekben a történetekben a mindennapok drámája, a kapcsolatok finom rezdülései, az emberi lélek árnyalatai és a modern élet dilemmái jelennek meg – őszintén, nyersen, hitelesen.
A jelenkor kihívásai, a társadalmi változások, a személyes sorsok feszültségei és a hétköznapi csodák mind ott pulzálnak ezekben az írásokban. A kortárs novella nem menekül a valóság elől: megmutatja, hogyan élünk, hogyan érzünk, és mivé válunk ebben a folyamatosan alakuló világban.
Merülj el a mai magyar próza friss hangjaiban, és fedezd fel, hogyan szólal meg a jelen század története – egyszerre ismerősen és meglepően.
A jelenkor kihívásai, a társadalmi változások, a személyes sorsok feszültségei és a hétköznapi csodák mind ott pulzálnak ezekben az írásokban. A kortárs novella nem menekül a valóság elől: megmutatja, hogyan élünk, hogyan érzünk, és mivé válunk ebben a folyamatosan alakuló világban.
Merülj el a mai magyar próza friss hangjaiban, és fedezd fel, hogyan szólal meg a jelen század története – egyszerre ismerősen és meglepően.
16+ –
A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
John Johanson pont ma ötvenöt éves. Az Ausztrál A1-es autópályán halad már több mint második órája nagy értékű luxus terepjárójával. A legközelebbi lakott település vagy benzinkút is kétszáz mérföldre van. Amióta elindult, még egyetlen élő emberrel vagy bármi mással sem találkozott. Most viszont egy tinilány majdnem meztelenül, egyetlen falatnyi neon narancssárga bikiniben, egyik kezében egy zöld napernyővel, míg a másikban egy dobozos Coca Colával, alkarján egy törölközővel egy meglehetősen vékony talpú strandpapucsban sétált az Ausztrál sivatag kellős közepén. Odakint a levegő negyvennyolc egész nyolc tized fok, az aszfalton hatvan Celsiust is meghaladja. John Jonason kibiztosította a puskáját, majd a keze ügyébe helyezve lassan fékezni kezdett és elhaladva a lány mellett, attól jó tíz…Tovább olvasom…
Mit tehetünk egy olyan világban, ahol a külsőségek többet számítanak, mint az, ami belül lakozik? Kívül mindenki tökéletes akar lenni, túlértékelt lett a külső, a giccs, minden annyira felszínes. Mit tehet egy egyszerű lány egy rendszer ellen, amely csak a divatos ruhákat és a tökéletes sminket tartja szem előtt? Vivien soha nem volt az a plázacica típus, nem tartotta fontosnak azt, hogy kövesse a legújabb divatot és a sminktrendeket. Szülei mindig tisztességre nevelték. Édesanyja minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta neki: – Lányom, fő a szolidaritás, manapság minden fiatal nő annyira kihívóan öltözik, az én időmben a női testnek volt értéke. Kifinomult ízléssel öltöztünk, így senki nem bámult ránk úgy, mintha földönkívüliek lennénk. Miután kirepült a biztonságot nyújtó…Tovább olvasom…
A Homokóra (a Mérendő Idő) kérdezte a Tengert (az Örök Áramlás): – Hogy vagy, Végtelen Barátom? – kérdezte a Homokóra. Hangja reszelős volt a sok hulló homoktól. A tenger mélyen sóhajtott, hullámai elérték a partot, majd visszavonultak. – Nézem a sok homokszemet, amelyeket magamban hordozok, és csodálkozom a sorsodon. Te mindent megpróbálsz összegyűjteni. Miért? A Homokóra dacosan válaszolt: – Én tartom rendben a világot. Én mérem a lehetőséget. Ha nem peregnének le a homokszemeim, mi lenne a halandóval? Nem tudná, mennyi ideje van arra, hogy helyesen éljen. A Tenger nevetett, tiszta, sós nevetés volt. – Te csak a végességet méred. Azt a porhüvelyt, amibe a lélek ragadt. De minden egyes szemed, ami alulra hullik, az a veszteség pillanata. Az emberek félnek a mulandóságtól…Tovább olvasom…
16+ –
A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A kövér embernek bizony nem kis fáradtságába került átverekednie magát az összeverbuválódott estélyi ruhás társaság tagjain; fekete frakkjában, és a hozzáillő csokornyakkendőjében, mely az öltözködési előírásoknak is megfelelt, és melyek nélkül több mint valószínű, hogy úgy kihajították volna, mint a pinty – nagyon nehezen mozgott, akár egy pincér, vagy egy nagyobbacska pingvin! Emellett sétabotját sem hagyhatta odahaza, mert már egy ideje nagyon zsibbadt és valósággal égető fájdalom kezdte környékezni jobb műtött lábát, mely egy régi autóbaleset emlékét idézte emlékezetébe. Ha akkor nem környékezi meg az öngyilkos hajlam, mert osztálytársai folyamatosan terrorizálták, és zaklatták – talán ma „egészségesebb”, teljesebb életet élhetett volna! Persze utólag már nem is igazán akart senkit…Tovább olvasom…