A MÉRHETETLEN PÓKER-BLÖFF ÉVEI

Most a folyamatos stratégiai
taktikázások kora következett el;
cinkos cinkost is meglop,
elárul, vagy épp elad.
Másfelől jön a zsigeri helyezkedés,
mely csupán csak „egyesek” kiváltsága.

Most az, ki összeférhetetlen,
lázadó, mintha már szándékosan
legázolná, eltaposná nem csupán
csak a fennálló Rend
– de a féltett mohó szándék,
hogy másoknak több juthasson.

Minden megátalkodott tévedést
azonnal bedarál
egy-egy nyerészkedni vágyó,
profit-hajhász akarat.
Mert immáron mintha
már nem is léteznének
visszavonhatatlan ellenérvek,
melyek szájakból, lélek
barlangmélységeiből bukkantak világra.

Lustán kavargó, ünnepi jópofáskodások
hitvány korszaka következett el.
Nem képesek mit kezdeni
sem pókerblöffök sorozatával,
melyet minden ötödik
másodpercben, akár
kiadós pofonokat megkapnak,
sem kificamított,
semmitmondó locsogásokkal,
mert hiszen már
a kicsinyes szamár-próbálkozások
is egyre esztelenebbek.

A kimondhatatlan tény,
mint különös stigma vagy
Káin-bélyeg már csak egy-két
megalkuvó homlokán ha virít;
a többséget elnyelte,
vagy beszippantotta
a tudatos közöny és a nagy semmi.

Mikor majd egyszer mindenki
rádöbben félúton,
hogy sehonnan sehová visz
életének útja, mikor
a tudatalatti öntudat
is már-már egyre kimerültebb,
akár a lemerülőfélben lévő
alkáli elemek többsége.

Mikor tigrisugrással
nagyobbat kellene ugrani,
mint amekkorát szükséges.
A percnyi hatalom megszállt
pojácái még pöffeszkedve,
hetvenkedőn komor
gépezetüket olajoznák,
ha nem lopták volna el
az utolsó szál anyacsavart is,
ami még működött.

Mikor már nem lesz
majd se előre, se hátra sem,
hiszen egyik oldalon ott
áll a sírverem előtti Múlt,
míg a bizonytalan Jelenbe
azonmód belefeszíti magát
a szűkös történelem.

Saját tudatos korlátait
az ember inkább ne feszegesse,
mert veszít minden esetben,
ha azt képzelheti,
hogy alvilágiasult
Sors-erőkkel szállhat szembe…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.