Amikor egy szoba életre kel

Buglyó Juliánna

A halovány lámpa fénye
emlékek sorát árasztja felém.
A légben az ő illata bújócskázik,
használatban levő szakkönyvek
lazán emelkednek a többi felé.
Legfelül egy romantikus regény,
mostanság ez jelentette a kikapcsolódást.
A dohányzóasztalon már nincs más,
csak kedvenc, kávés bögréje,
szinte a benne levő aromát is érzékelem.
A kevésbé használt fotelen
gondosan kiterítve szeretett ruhája.
készen állva felvételre, az indulás mozzanatára.
Látom, ahogy halad felém ölelésre tárva kezét.
Eggyé válik a múlt és a jelen,
míg észreveszem, hogy csak én állok az ajtóban.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Emlékezés témájú versek közül: