Tánc a tűz mellett

Antal Izsó

Emlékszem nemrég, a tánc hevében
tested árnya, az izzó tűzben
ahogy remegett a lángok fényében.
A tűz pattogott, a pernyék szálltak
szerte széjjel a magasban,
s te vadul roptad szilaj táncod.

Bárcsak újra látnám, ismét érezném,
bárcsak már veled lehetnék,
s veled együtt, egy ütemre lépve,
egymás szemébe nézve, táncolnánk önfeledten,
testem testedhez feszülve,
pörögnénk, forognánk, körbe körbe, egyre gyorsabban,
vad szenvedéllyel, zuhannánk tovább,
egymást szorítva, egymásba kapaszkodva,
fáradtan, ájultan, kábán, oda
ahol már nincs szükség szavakra,
ahol szavak helyett a szemek beszélnek,
a mélységek elérhetetlen meredek csúcsára.
a végtelenbe,
ahol a felkavaró, felemelő,
soha el nem múló,
gyönyörűséges
szerelem várna,
bennünket...